Elő a szőnyeg alól - Jordán Tamás könyvbemutatója

Rendhagyó Kötelező olvasmányt láthatott a közönség a Nagyszínpadon. Jordán Tamás Hátrametszés – Az életem tétre, helyre, befutóra című könyve memoár, melyben színházunk igazgatója életével, művészi útjával, gondolataival ismerteti meg olvasóit.

A szerzővel és a kötet szerkesztőjével, Sebő Ferenccel Lévai Balázs beszélgetett. Előtte, hogy kellőképpen ráhangolódhassunk a könyvbemutatóra József Attila versek hangzottak el a Sebő-együttes és Jordán Tamás közreműködésével

„Szólt az ember..." a címe Jordán Tamás és Sebő Ferenc József Attila estjének, mellyel harminc éve járják az országot. 1975-ben egy tévéfelvétellel kezdődött a nagy kaland, és azóta sincs vége, a 300. előadás körül tartanak. A közönség a szívébe zárta a megzenésített és szóban elmondott verseket, Jordán Tamás előadói stílusa és a Sebő együttes zenéje sajátos hangulatot teremtett.

Jordán nem színpadiasan előadott szavalásra törekszik, hanem személyes kapcsolatra a hallgatósággal, ettől válnak a versek mélyen átélhetővé. József Attila költeményeit hallgatva valami elindul bennünk, ott vagyunk a gyárudvaron, a rakparton, vagy a félhomályos szobakonyhában, ahol a végsőkig elkeseredett Jolán nem bírja megállni, hogy ne kínozza öccsét. A halk, bensőséges tónus lehetővé teszi, hogy kilépjünk a saját világunkból, és mi is a velünk folytatott párbeszéd részesei legyünk.

Az esten közreműködött:
Sebő Ferenc - ének, tekerőlant, gitár
Barvich Iván - tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojnica, csellótambura, brácstambura
Perger László - prímtambura, bolgár tambura, gitár

A József Attila-est után Jordán Tamás Hátrametszés - Az életem tétre, helyre, befutóra című kötetét mutatta be Lévai Balázs. A beszélgetésen részt vett Sebő Ferenc, a kötet szerkesztője is. Lévai Balázs bevezetőjében elmondta, mitől jó egy életrajzi kötet. Először is legyen közismert az a személy, akiről a könyv szól. Másodszor, legyen a főszereplő érdekes személy. Fontos az is, hogy érdekes dolgok történjenek vele, és maga a történelmi korszak, melyben a kötet szereplője élt vagy él, szintén legyen érdeklődést keltő. És végül, irigyeljék az illetőt mozgalmas, élményekben gazdag élete miatt. Ha Jordán Tamásnak versenyeznie kellene Christiano Ronaldo portugál futballistával ezekben a pontokban, minden bizonnyal Jordán Tamás nyerne.

A színházigazgató nem csupán könyve megjelenését ünnepelte, a könyvbemutató előtti napon töltötte be 74. évét. Ebből az alkalomból - meglepetésszerűen, mintha csak egy szülinapi flashmob lenne - köszöntötte a társulat néhány tagja.

A Hátrametszés egyik érdekessége, hogy a szerző nem irodalmárt kért fel a szerkesztői munkálatok elvégzésére, hanem Sebő Ferencet. Első körben próbálkozott írókkal is, de visszautasították. Grecsó Krisztián azzal indokolta, hogy egy életrajzi könyv megírása az újságírói munkánál több, a regényírásnál viszont kevesebb, inkább azokról a szereplőkről szeretne írni, akik a fejében vannak. Ekkor jött az ötlet, hogy Sebő és Jordán olyan régóta ismerik egymást, miért ne segíthetne ő. Természetesen csak a szerkesztésben és az élmények újragondolásában, mert Tamás ekkorra már tudta: a könyvet csakis ő írhatja meg. Matyi Dezső, az Alexandra Kiadó tulajdonosa nagyon rövid időt adott a könyv elkészítésére, ezért sietniük kellett. Eredetileg azt beszélték meg, hogy riport formájában írják meg a történeteket, csakhogy Jordán Tamás eltűnt - mesélte Sebő Ferenc -, a határidő viszont szorított. Keményen neki kellett állniuk, tagolni, fejezetekre bontani. A könyv bizonyos kronológia szerint halad, ám ez néha megtörik, ugrásokat fedezhetünk fel. Jordán ezt úgy fogalmazta meg, a könyvben van szertelenség és rend is. Már a borító is figyelemfelkeltő, egy olyan fotót látunk a szerzőről, ahol tekintetében megjelenik az éteri jóság.

Jordán Tamás erősen vallásos családban nőtt fel, Istenről az a kép alakult ki benne már kisgyermekként, hogy mindent meglát, és lesújt a bűnösökre. Rettegett attól, hogy papnak kell lennie, mivel a hitoktatója elmagyarázta, hogy a hivatás olyan, mint a tojásban a csíra. Bennünk van, de még nem tudunk róla, ám egyszer csak kipattan. Már negyven éves is elmúlt, mire megértette, miért a színészi pályát választotta. Annyira szorongott gyermekkorában, és félt mindentől, hogy úgy érezte, egyedül a színészet segítségével tud megszabadulni a félelmeitől. Az Egyetemi Színpad, a 25. Színház és Kaposvár fontos szerepet töltöttek be az életében. Előbb tartották mások színésznek, mint ő saját magát. A 25. Színházban forrta ki magát igazán, Kaposvárra már számon tartott színészként érkezett.

Jordánt és Sebőt Berek Kati fedezte fel, egy darabig együtt is dolgoztak a 25-ben. A színházat Gyurkó László alapította és vezette, tudjuk róla, hogy erősen bevonta magát a Kádár-kori ideológiába. Jordán és Sebő nem foglalkoztak politikával, és nem is volt rá szükségük, mert ők főleg Berek Katival tartották a kapcsolatot. Az 1975-ös tévéműsor, amiből a József Attila-est elindult, örökre emlékezetes marad. A főiskola egyik tanára elrettentő példaként szokta a diákjainak megmutatni Jordán versmondását, hogyan nem szabad szavalni. Azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül, valóra vált, amit feleségének megjósolt, hogy nagy szavaló lesz belőle.

A 70-es, 80-as évek műhelyei (Egyetemi Színpad, 25. színház, Kaposvári Színház) magas művészi teljesítményt nyújtottak, mivel a színház feladata akkor az volt, hogy kimondja a ki nem mondhatót, felfedeztesse a közönséggel, mi van a sorok között. A rendszerváltás után megszűnt ez a kimondó szerep, de azért ma is találunk ilyen műhelyeket. Jordán Tamás beszélt a Merlin Színházról, a „szorgosan gyűjtögető" milliomosokról, akik akkor még támogatták a kultúrát, így adományozott jelentős összeget a Merlinnek Princz Gábor, a Postabank egykori elnöke. Szóba került a Nemzeti Színháztól való távozása, a POSZT-al való szakítása pedig még ma is gyötrő tüske. Egy életrajzi könyvben elkerülhetetlen a magánélet feltárása. Bár Jordán leírja a házasságait, a megszűnésükhöz vezető okokat, úgy gondolja, nem ez a fontos, hanem az út, amit megtett. Az igazságra törekedett egész életében, a színpadon, a magánéletében és a könyvében is.

A könyv központi motívuma a szőnyeg, az évek alatt alásöpört dolgok kerültek most elő. A kötet a szerzője számára is meglepetés, amikor elkészült, megkérdezte magától: Tomikám, te tényleg ilyen vagy? Hogy milyen is? Olvassuk el a könyvet, és megtudjuk!

Vaskarika (Fotó: Mészáros Zsolt)
2017. január 17.

Támogatók