ugrás a tartalomra

Először egy csónakban a WSSz és a Mesebolt

2015. október 21.
Történelmi pillanatoknak lehettünk tanúi: a Holdbeli csónakos olvasópróbájával megtörtént a „Mesebolt-­WSSz ­fúzió”. Kovács Géza, a bábszínház igazgatója reméli, hogy a „mobil Ukkonvár” minél több településre eljut: a színház nemcsak világot teremt, hanem közösséget is.

A 20 éves Mesebolt Bábszínház és a 8 éves Weöres Sándor Színház először hoz létre közösen előadást, bár némi átjárás eddig is volt a két intézmény között. Az sem mellékes, hogy ez is, az is a szakmában magasan jegyzett műhelyek közül való. Weöres Sándor Holdbeli csónakos című, az egész világot magában rejtő színdarabja eredendően számít báb és színész intenzív összjátékára, de más összefüggések is kimutathatók, amelyek szinte sorsszerűvé, de legalábbis magától értetődővé és kikerülhetetlenné teszik ezt a találkozást. Vas megye – Szombathely és Csönge – univerzális költőzsenije nevét mindig kimondjuk, amikor a megyeszékhely első, társulattal bíró kőszínházára gondolunk. De titokban kimondjuk akkor is, amikor a Meseboltról beszélünk: a bábszínház nevét Gazdag Erzsi adta kölcsön, Weöres Sándor kor­ - és pályatársa, jó pajtása, barátja – vagy ki tudja, talán több annál. Az egyik életműve a gyerekirodalom része, a másik életművének egy részét sokszor a gyerekirodalomhoz sorolják. A Holdbeli csónakos például úgy igazi mese, hogy Weöres szándéka és kívánsága szerint „eleven áramot” sugároz, amelytől „megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény”.

Az olvasópróbán Kovács Géza, a Mesebolt igazgatója örömmel üdvözli a végre megvalósuló „Mesebolt-­WSSz­fúziót”, és minden szólamot mellőzve, meggyőződéssel állítja: a legjobb szereposztás jöhetett létre ezzel az együttműködéssel. A próbaidőszak logisztikája persze bonyolultabb lesz az átlagosnál, már csak azért is, mert a WSSz színészei jobbára este játszanak, délelőtt próbálnak – a Meseboltban mindez pont fordítva van. Na de ki mondta, hogy Weöressel megbirkózni bármilyen tekintetben egyszerű?

Lássuk, kik ülnek még a meseboltos próbateremben a hosszú asztal körül. Harangi Mária rendező, aki Kovács Gézával együtt már régóta készül a Holdbeli csónakos színrevitelére és egészen személyes, bensőséges viszonyban van ezzel a csodálatos (szöveg)világgal. Boráros Szilárd, az előadás komplex világának tervezője­megálmodója. A meseboltosok: Takács Dániel, Lehőcz Zsuzsa, Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Janicsek Péter, Dénes Emőke. A WSSz-­ből a Holdbeli-válogatott: Alberti Zsófi, Avass Attila, Balogh János, Endrődy Krisztián. Most nincsenek jelen, de nélkülözhetetlenek: Gimesi Dóra dramaturg; Lázár Zsigmond, az előadás zeneszerzője; a mozgásért felelős Fosztó András.

„Ez egy régóta vágyott előadás”

Harangi Mária rendező számára most az a legfontosabb szempont, hogy „ez egy régóta vágyott előadás”: a Mesebolt, de az ő személyes életében is. Kívül­-belül ismeri a Holdbeli csónakost, amellyel Eötvös-­kollégista egyetemistaként, élete „boldog amatőr korszakában” találkozott először, aztán Holdbeli ­Pávaszem dalával került be a színművészetire: „Szinetár Miklós kérte, hogy énekeljek valamit.” Ez a dallam szól majd a szombathelyi előadásban is. A sokrétegű Weöres­-játékot arra az alaphelyzetre fűzi föl, hogy ez itt egy vándorló, utazó társaság – lehet, hogy komédiások, lehet, hogy nem –, amely viszi magával a saját történeteit, folyton menekülőben; valahonnan valahová. Közben meg­megállnak, mesélnek. Aztán megint menekülni kell. Harangi Mária mindemellett érvényesnek gondolja azt a közkeletű Holdbeli­-olvasatot, miszerint a Weöres-játék két kamasz kalandos egymásra találásának, a felnőtté válásnak a története, amelyben a címszereplő „elveszejtő figura”, aki „aki ott lóg poszter képében minden kamaszlány szobájának falán”. Pedig az élet máshol van. Például ebben a mesében.

„Úgy tud megszületni, ahogy megteremtitek”

Kovács Géza ezen a ponton – főleg a WSSz színészeinek kedvéért – közbeszól: itt nincs díszítő, nincs kellékes. A Holdbeli­-világot olyan „önhordó szerkezetként” kell elképzelnünk, amelybe kívülről nem lehet belenyúlni. „Úgy tud megszületni, ahogy megteremtitek. Ettől lesz szép és izgalmas.” Ráadásul olyan bemutató készül, amely nem zárható be egyetlen térbe: „Fontos, hogy a minden ízében mobil, univerzális előadás bárhol megjelenhessen, a legkisebb településen is. Mélyen hiszek abban, hogy ez a típusú színház közösségteremtő erő.”

Fekete biciklire szerelt írógéppel köröz a Holdbeli csónakos

És most következik Boráros Szilárd, az előadás látványának, bábjainak tervezője-­teremtője, aki mindenekelőtt azon morfondírozott el, hogy kicsoda voltaképpen a játék címszereplője. Arra jutott, hogy Weöres azért hozta létre a Holdbeli csónakos világát, hogy önmagát meglássa benne. Innen van, hogy Boráros Szilárd plasztikus és határtalan, lehetetlent nem ismerő képzeletében „fekete biciklire szerelt írógéppel köröz a Holdbeli csónakos, úgy dobálja ki a verseket”. És ez még csak a kezdet, az a tobzódó tarkaság és gazdagság, ami ezután következik, elbeszélhetetlen. Látni kell. Boráros Szilárd szeme csillog, nem győz csodálkozni Weöres elképesztő, fölfoghatatlanul mély és széles műveltségén; könyvtárakat bújva szerezte, vagy több titkos életet élt végig, ki tudná azt megmondani. Internet mindenesetre nem volt még. Csak a játékos szellem időnek és térnek fittyet hányó szabadsága: zabolátlan, szemtelen, mégis tisztelettudó. (Miközben Boráros Szilárd beszél, talán még a kopott próbaterem is összekapja magát, a sarkára áll, igyekszik eltüntetni a beázás szomorú foltjait.)

A mobil Ukkonvár

A csodálatos kocsisor egyelőre csak a laptop monitorján látható, de Boráros Szilárdnak nem lehet ellenállni: máris mintha ott lennénk a „mobil Ukkonvárban” (egy igazi kisteherautó, vagyis piaggio, első életében az volt legalábbis). Ukkonvár magyar fejedelme, ugye, Jégapó. Jégapó szépséges lánya Pávaszem, akihez négy égtáj felől érkeznek a gazdagabbnál gazdagabb kérők. De ő csak a Holdbeli után vágyakozik, miközben az orra előtt ott van Medvefia, a hús­vér lapp trónörökös. A szereplőkbe maszkok, kesztyűsbábok és színészek lehelnek életet. Hogy mikor melyik, az a történet működésének, ­működtetésének titkai közé tartozik.

Bolond, Vitéz, Paprika

Van itt három különös figura Pávaszem szolgálatában – mert Pávaszemet okvetlenül meg kell menteni! ­, akikről mégis muszáj szót ejteni: Bolond Istók, Vitéz László és Paprika Jancsi. Boráros Szilárd azt meséli, a szerző valós személyekről mintázta őket. Bolond Istók modellje Kotányi Attila (költő, író, filozófus, építész), Vitéz Lászlóé Hamvas Béla. (De ez a Vitéz László kicsit más, mint Kemény Henrik kamasz­bábuja. Inkább kiszolgált katona: obsitos.) Paprika Jancsit Weöres megtette önportrénak. „Kinn is vannak, benn is vannak, nem öregszenek, nem egészen hús­vér emberek; lábszagú misztikum lengi be őket.” Mindebből következően az előadásban a vásári trió életre keltői félmaszkot viselnek.

Még egy kis misztikum

És van itt még valami. A Nemzeti Színház Jordán-­korszakának nyitánya volt 2003­-ban a Holdbeli csónakos­bemutató, Valló Péter rendezésében. Annak az előadásnak a létrehozásában Kovács Géza bábrendezőként, Boráros Szilárd bábtervezőként működött közre (a látványt Keresztes Dóra, a díszletet Horgas Péter, a jelmezeket Szakács Györgyi tervezte). A Holdbeli csónakos több mint tíz évig volt műsoron a Nemzetiben. Közben Jordán Tamás Szombathelyre jött színházat alapítani, Kovács Géza pedig a Mesebolt igazgatója lett. Mindketten második igazgatói ciklusukat töltik. És most együtt indítják el a csodálatos Weöres-­kocsisort. Az első olvasó Harangi Mária, a világ teremtése megkezdődött, Weöres a lábát lógázva figyeli.

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia, Fotó: Unger Tamás)