Itt a fehér, hol a vörös
A fehér nyuszi, vörös nyuszi című „kísérletnél” jobbat nem találhatott volna a Weöres Sándor Színház az újranyitásra: az iráni kortárs szerző úgy kérdez rá a színházi alapvetésekre, hogy lehetetlen kicselezni és kitérni előle. Belehúz a játékba – ami (mondjuk ki óvatosan): az élet.
„Nassim Soleimanpour nemzetközi sikert aratott különleges darabjának nincs próbája, nincs díszlete, nincs jelmeze, nincs rendezője. Egy színész életében csak egyetlen egyszer adhatja elő a darabot. A tétet emeli, hogy a színész a darab szövegét ott, helyben, a színpadon kapja meg, tehát ő sem tudja, mi fog történni.” Ez eddig az előadás ajánlója, és pontosan úgy zajlik minden ezen a szép nyári estén a Krúdy Klub teraszán, ahogyan az ajánló mondja. Eleve kicsit más fénytörésbe állítja az estét, hogy a járványhelyzet oldódni látszik, újra kinyitnak a színházak, legalábbis a szabad ég alatt. Szabad a tér. A kérdés pont az, hogy szabad-e. Ma Alberti Zsófi bont borítékot, de a WSSz sorozata folytatódik: más színészek (mind csak egyszer), más esték.
Aki színházba megy, szerződést köt, ahogyan mondani szokás, ez a „hitetlenség fölfüggesztésének” terepe. A bizalomra apellál a szerző, Nassim Soleimanpour is, amikor megköti szerződését a színésszel: bármely színésszel a világon, aki úgy dönt, hogy „eljátssza” a Fehér nyuszit, vörös nyuszit. Bíznia kell abban, hogy a színész tényleg nem látja a szöveget, mielőtt színre lép; bíznia kell abban, hogy az előadás előtt 48 órával kézhez kapott instrukciók szerint cselekszik. A szövegben pedig – mint kiderül – sokszor ott van ő maga is: elhisszük, hogy ő. (Megadja az e-mail-címét is.)
Színház vagy cirkusz? Kérdezi szintén a szerző. A színház a „mintha”, a cirkusz a „hátha” világa (MGP fogalmazta meg így). A színház ebből a szempontból a kényelem, a cirkusz a lélegzetelállító borzongás. Itt mindkét érzet megvan. (Hogy melyik lesz az erősebb, rajtunk is múlik.) A színész a bevett szokás szerint mindig „valaki mást” játszik a színpadon. Itt lecsupaszodik – vagy éppen bonyolódik – a helyzet. Mert mi van, ha mindenki másnak akar látszani, mint aki/ami? Se nem cirkusz, se nem színház, hanem az „élet”: cirkusz is, színház is. Nyaktörő mutatvány. Egyetlen egyszer, mégis régi sémák – megszokások, előítéletek, félelmek és hazugságok – szerint.
A pénteken színpadra szólított nézők olyan boldogan, evidensen és felszabadultan mennek bele a játékba, mint a gyerekek. Gyermekké tesz a színház, és ez jó. De a szerző ezt sem hagyja ennyiben: meddig engedelmeskedünk? Meddig függesztjük föl a hitetlenséget? Aki jegyzetel, kinek jegyzetel? Meddig pörgetjük a sémát, hogy a fehér nyúl egy bizonyos ponton – mindig ugyanazon a ponton – úgyis nekiugrik a vörös nyuszinak.
Alberti Zsófi jó tónusban viszi végig az estét (megint föltűnik karcosan simogató orgánuma). Ő van ott, de úgy, hogy teret enged a történetnek. A finálé Agatha Christie-nek is tetszene: a „mintha” és a „hátha” még egyszer összecsap.
Nassim Soleimanpour: Fehér nyuszi, vörös nyuszi
- játék egy részben -
Fordította: Ugrai István
Társfordító: Krámli András
Az iráni szerző, Nassim Soleimanpour nemzetközi sikert aratott különleges darabjának nincs próbája, nincs díszlete, nincs jelmeze, nincs rendezője. Egy színész életében csak egyetlenegyszer adhatja elő a darabot, amely kísérlet a színház hatalmának demonstrálására, közös játék az író, a színész és a közönség részvételével, vagyis minden egyes este megismételhetetlen alkalom. A tétet emeli, hogy a színész a darab szövegét ott, helyben, a színpadon kapja meg, tehát ő sem tudja, mi fog történni.
A már több mint ötven nyelvre lefordított, Indiától Dániáig, Új-Zélandtól Kanadáig számos országban hallott szöveget olyan kiváló színészek is előadták már, mint Whoopi Goldberg, John Hurt, Nathan Lane, Stephen Rea, Sinead Cusack, Brian Dennehy, David Hyde Pierce, Alan Cumming, F. Murray Abraham, az operaénekes Joyce DiDonato vagy a filmrendező Ken Loach.
A Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darabot eredetileg a Volcano Theatre mutatta be a Necessary Angel együttessel és Wolfgang Hoffmann-nal közös előadásban, Daniel Brooks és Ross Manson dramaturgiai közreműködésével.
Magyarországon a darabot először a SzínMűHely Produkció és az Átrium koprodukciójában láthatta a közönség. A magyarországi bemutatón, 2019. május 1-jén Alföldi Róbert adta elő a szöveget. Ezzel az előadással Magyarország ötvennegyedikként csatlakozott azon országokhoz, ahol bemutatták a művet.
Korhatár: 15 év
Időtartam: szünet nélkül, 80-120 perc
Helyszín: Krúdy Klub, terasz (szabadtéri előadás)
Belépőjegy: 2.200 Ft (Szent Márton kártya érvényesíthető)
Időpontok:
augusztus 14. 19 óra - Előadja: Balogh János
augusztus 19. 19 óra - Előadja: Kelemen Zoltán
augusztus 21. 19 óra - Előadja: Antal D. Csaba
augusztus 26. 19 óra - Előadja: Németh Judit
augusztus 27. 19 óra - Előadja: Orosz Róbert
szeptember 3. 19 óra - Előadja: Lábodi Ádám