Weöres Sándor Színház

_MI_ szavai pontosan kifejezik az én gondolataimat is. Köszönöm a keddi előadást, Fekete Lindának külön. Büszke vagyok a színházunkra és minden előadás után arra, hogy én is szombathelyi vagyok.

Vannak előadások, melyeknek annyira a hatása alá kerül az ember, hogy utána hosszú percekbe telik, míg feleszmél és visszazökken a megszokott kerékvágásba. Úgy magával ragadja az előadás, hogy erre az időre meg tud feledkezni gondjairól, öröméről, bánatáról, és még 1-2 óra elteltével is nehezére esik megszólalni. A Kabaré is ilyen.
Felkorbácsolja az érzelmeket olyannyira, hogy vannak pillanatok, amikor még a nézőktől megszokott tetszésnyilvánítás (taps) is elmarad, vagy nagyon vérszegényre sikerül.
Ez nem azért van, mert nem tetszik, amit látunk, hanem kis időre magunk is részesévé válunk a történetnek főleg a „karszalagos” jelenetnek, és a - zsidóüldözésről látott, hallott, tanult - sok szörnyűség felszínre kerül…. és valahogy így már nem akaródzik tapsolni. A mosolyra fakasztó, derűs kezdés is feledésbe merül.
Rendkívül megrázó előadás. Gratulálunk.