ugrás a tartalomra

Kibeszéletlen rocktörténelem

2010. február 10.
Világos üzenettel nyitott Vida Ferenc: „Annak a népnek, amelynek nincs kultúrája, nem lesz történelme”. Zárásként pedig Benkő László Petróleumlámpájának fényénél azon gondolkodhatott el a közönség, mennyi minden kibeszéletlen a magyar rocktörténelem elmúlt negyven évéből.

Az omegás Benkő László és a lordos Vida Ferenc volt a két beszélgetőtársa Burkon László házigazdának hétfőn a színház Szóról szóra című sorozatának kilencedik programjában. A két legendás zenész számos eddig nem hallott történettel örvendeztette meg a közönséget és a sajtó kíváncsi munkatársait. Kiderült például: az Omega nevet a műegyetem egykori gondnoka ragasztotta a zenekarra, amikor már nagyon unta, hogy névtelenül zenélnek a fiúk. Benkő László hozzátette, akkor elképzelni sem tudták, mennyi pozitív hozadéka lesz majd a görög ábécé betűjének. Elég csak arra gondolni, hogy nem kellett semmilyen nyelvre lefordítani, s még a híres svájci óragyár is hálás volt a használatáért. Ugyanez igaz a Lord nevére is, ami eredetileg egy cigarettamárka volt, de anélkül is értik mindenhol. Vida Ferenc viszont eloszlatta azt a legendát, miszerint együttesének himnusza, a Vándor című dal szövegét a közönség írta volna. Meg is nevezte a szerzőt, aki ajándékba adta a dalt.

Mindezek persze inkább csak sztoriként hangzottak el. A beszélgetés javarészt akörül forgott, miként tudtak sikeresek lenni itthon is külföldön is („Hiába kapálózott a hatalom, nem tudta megakadályozni a műfaj öntörvényű fejlődését” – Benkő, „A hanglemezgyár vezetője azzal utasította el a Lordot, hogy ennek az országnak nem kell még egy Edda” – Vida), miközben gyakran minden vagyonuk egy kamionban utazott egyik koncerthelyszínről a másikra és bármikor eltűnhetett volna, s amikor nem is álmodozhattak olyan lehetőségekről (például az internet), ami a mai zenésztársaknak óriási segítséget kínál az ismertség megszerzésében. Mégis, mintha ma nehezebb lenne a zenészek, az együttesek dolga („Még mindig jóval kevesebb magyar zenét játszanak a honi rádiók, mint teszik azt a sajátjaikkal a környező országokban” – Benkő), s mintha több akadály nehezítené az érvényesülést („Olaszországban kiemelten támogatják a kultúrát, ezen belül a popzenét” – Vida). Ezért aztán vagy folyamatosan harcban állnak a magyar zenészek a megjelenésért (Benkő), vagy elhagyják az országot, s egy másik közegben próbálnak meg karriert építeni, akár hatvan évesen is (Vida).

A beszélgetés végül azzal zárult: ideje lenne létrehozni egy magyar rockmúzeumot, ahol értékként őriznék azt a sok mindent, amit a honi zenészek az elmúlt negyven évben létrehoztak. Benkő László elmondta: már próbálkozott ilyesmivel, de a berendezett helyiséget szétverték, a relikviákat eltüntették. Így veszett nyoma például az egyik jellegzetes fellépő ruhájának is.

Rockmúzeum ugyan még nincs, de a legendás zenekarok továbbra is léteznek, s az elfeledhetetlen számok – ahogy a négy Omega-dal Benkő László előadásában ezen az esten is – még mindig sikeresek. S hogy lesz folytatás, arról a fiatalok gondoskodnak, mint például a Weöres Sándor Színház két stúdiósa, Lévai Tímea és Poppre Ádám, Benkő László tanítványai, akik közreműködtek a programban.

szerző: Burkon Média