Mi magyarázza a Vőlegény rendkívüli népszerűségét?

Szórakoztatóan beszél arról a reménytelen valóságról, amely fojtogat bennünket: a pénztelenségről, a távlattalanságról, a beváltható életcélok hiányáról. És azokról a hazugságokról és önáltatásokról, amellyel menekülni próbálunk mindez elől.

„A Vőlegény a pénz komédiája" – állítja Réz Pál a legjobb Szép Ernő-darabokat először összegyűjtő kötetben. „Fox Rudi csak hozományért venné el Csuszik Kornéliát, Kornélka tiszta szerelemre és boldog házasságra vágyik, s amikor nem kapja meg, a daliás fogász szegényes rendelőjéből a Casino de Paris szeparéjába, majd – ahogy akkoriban mondták – egy kőgazdag férfi karjaiba menekül. Menekülnek, menekülnének mindketten: a század eleji Pest kispolgári életének kereteit akarják szétfeszíteni, messze maguk mögött hagyni a filléres napi gondokat, a kifizetetlen bérű sivár lakást, a címírást, varrást, a megalázkodást a kölcsönkért krőn-ökért."

A Vőlegényt 1922 májusában mutatták be a Vígszínházban, a főszerepeket Hegedűs Gyula, Kende Paula, Varsányi Irén, Gombaszögi Ella, Radó Teri, Csortos Gyula játszotta. Az előadás nem aratott sikert, még a Nyugat kritikusa is fanyalgott, a szélsőjobboldali sajtó pedig egyenesen hecckampányt indított Szép Ernő ellen. A darabot végül 11 előadás után levették a műsorról.

„A Vőlegény, akárcsak Szép Ernő csaknem valamennyi maradandó értékű színpadi munkája, a pesti kabaré és a korabeli francia líra különös elegyítésével, kivált a nyelvi ismétlések pokoli humorával teremti meg az abszurdumnak azt a hangulatát, amelyet évtizedek múlva Ionesco, Adamov vagy a legnagyobb, Beckett teljesít majd ki" – írta a már idézett utószóban Réz Pál. Mohácsi János szombathelyi előadása nyilván érzékenyen fog rezonálni erre az abszurd hangütésre, ami miatt sokáig értetlenül tekintettek Szép Ernő darabjára.

„Szép Ernő darabjai valahogy mostanra értek be" – írta 1969-ben egy főiskolai Vőlegény-előadás kapcsán Koltai Tamás. „Alighanem a groteszk divatjának kellett eljönnie ahhoz, hogy ráérezzünk dialógusainak fonák humorára, a nyeglén félbehagyott mondatok villódzására. Van valami abszurd bennük. Valami együgyűen talányos, felháborítóan blőd, látszólag értelmetlen és mégis logikus." Koltai szerint ezért nem lehetett sikeres a Vőlegény 1960-as felújítása a Madách Színházban. „Kitűnő előadás volt, mégsem aratott igazi sikert. Talán mert akkor még nem tudtuk értékelni a darab abszurd helyzeteit tökéletesen kifejező »blődliket«." (Koltai Tamás: Ez itt mind boldog. A Vőlegény vizsgaelőadása után. Színház 1970/3.) Az 1969-es főiskolás előadást rendező Szirtes Tamás 1973-ban a Madách Színházban is megrendezte a Vőlegényt. (Szép Ernő újrafelfedezésében a másik határpont Ascher Tamás 1972-es kaposvári Patika-rendezése volt.)

Ezután a legtöbbet játszott Szép Ernő-darab a Lila ákác lett. Időnként a Patikát is bemutatták, de a Vőlegény sokáig nem került újból színpadra. Csak a 80-as évek közepén következtek újabb bemutatói. A kilencvenes évek végétől egyre többet játszották. Most pedig szinte egymást érik a bemutatói.

Mi magyarázza a Vőlegény rendkívüli népszerűségét? Egyrészt nyilván az, hogy remek szereplehetőségeket kínál kiváló színészek számára. (Szombathelyen többek között Mertz Tibor, Vlahovics Edit, Orosz Róbert, Gonda Kata játszik az előadásban.) Másrészt az, hogy szórakoztatóan beszél arról a reménytelen valóságról, amely fojtogat bennünket: a pénztelenségről, a távlattalanságról, a beváltható életcélok hiányáról. És azokról a hazugságokról és önáltatásokról, amellyel menekülni próbálunk mindez elől.

Ellenfény Online
2017. szeptember 27.

Támogatók