Nagyítás

AZ ORRUNKNÁL FOGVA Ki ne emlékezne az első szerelem illatára, vagy hogy fel tudjuk idézni anyánk puha nyakából azt a tiszta édeskés párálló szagot. A frissességet, a fájdalmat, a betegséget és a halált is kiszagoljuk. Mit árul el minderről a pannonhalmi Illatmúzeum?

AZ ORRUNKNÁL FOGVA

 

Ki ne emlékezne az első szerelem illatára, vagy hogyan is van, hogy fel tudjuk idézni anyánk puha nyakából azt a tiszta édeskés párálló szagot. A langymeleg test biztonságos érintését, a frissességet, a fájdalmat a betegséget és a halált is kiszagoljuk. És igen, a párunkét is, megmagyarázhatatlan erő köthet össze két embert akár a valódi megismerés legkisebb részecskéje nélkül is, egyszerűen csak annak köszönhetően, hogy megérint a szaga, az illata, amely a testének nyirkos hajlatából száll felénk.

Gabriel García Márquez tudta ezt, a Száz év magányban Pilar Ternera hónaljából áradó füstszag, ami beivódott José Arcadio bőrébe, és ezért ő egész éjjel a nőt kereste, hogy örökké vele lehessen, vagy a Szerelem a kolera idején című regényben a keserűmandulaszag, amely a boldogtalan szerelem illatával azonosítható, nem is beszélve Proust madeleine süteményéről, amely meg édes illatával számtalan emléket ébreszt a regény hősében. Az illatok nem csapnak be minket. Tudnunk kell olvasni a szagélményeinkből.

Pannonhalmán csupán néhány hónapja nyitották meg az illatmúzeumot, amely nem kisebb feladatot vállalt magára, mint azt, hogy szakmai szempontok alapján foglalja össze szagélményeink tudományos magyarázatát. Teszi ezt a múzeum mégis úgy, hogy ne okoskodásnak tűnjék a tájékoztatás, hanem egy olyan érzéki élménynek, amelyet legalább annyira mélyen rögzítünk az emlékeinkben, mint anyánk illatát. A bencések ősi arborétumán átsétálva rengeteg szagélmény éri a látogatót, aztán megpihenhetünk a teaházban, kóstolhatunk levendulaszörpöt és bodzás limonádét, a levendula egyébként is alapélménye a településnek és az apátságnak egyaránt.