ugrás a tartalomra

Orvostestvérek: gyógyítás mélységes humanitással

2010. november 2.
Orvostestvérek, dr. Andits Miklós gyermekgyógyász, nephrológus és dr. Andits Tamás fizioterápiás és belgyógyász voltak a vendégei a Weöres Sándor Színház Thea-tér Burkon László vezette Szóról szóra programjának a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Az Andits-fivérek Győrben születtek, ötgyermekes családban. Mindketten a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szereztek diplomát, majd a szombathelyi Markusovszky kórházban álltak munkába, és azóta is itt dolgoznak. Ketten együtt közel száz éve gyógyítják a Vas megyei betegeket. Azt mondják - félig tréfából -, ha az ünnepek és a hétvégék ügyeleteit is beszámítjuk, akkor ez a szolgálat 120 évet is kitesz. Azzal együtt, hogy ügyeletben lehet a szakmát megtanulni. Amikor nincs az ember mögött senki, akitől kérdezhet, amikor magától kell rájönnie valamire, amikor magának kell megoldania az adódó feladatokat. Az a tapasztalatuk, ügyeleti időre nem szabad tervezni semmit, például könyvolvasást. A reggelig dolgozom tudatával kell bemenni, és akkor minden problémamentes óra ajándék. Sok közös ügyeletük is volt. Egyszer behoztak este egy tizenöt tagú családot gombamérgezéssel. Közülük hat gyerek volt, ők Andtis Miklóshoz kerültek, a felnőttek Andits Tamáshoz gyomormosásra. Az esetre emlékezve felhívják mindenki figyelmét: a gombapaprikást nem szabad nokedlivel enni! A gyomormosó szonda végén ugyanis van egy lyuk, ezen keresztül jön vissza a gyomortartalom. De ha a nokedli eltömeszeli a lyukat, ki kell húzni a csövet, kibányászni a nokedlit, majd visszadugni a csövet, próbálni újra mosni, de akkor megint jön egy nokedli... Ahány nokedli, annyiszor kell a műveletet ismételni... Másnap hajnalban végeztek, aztán megkeresték egymást, és holtfáradtan kiültek a kórház kertjébe egy üveg sörrel...

Andits Miklós csecsemő-és gyermekgyógyász azt mondja, egyetlen panasszal szemben nem tud empatikus lenni: azt nem érti, mi az, hogy a gyerek étvágytalan. A gyerekkorával magyarázza: öten voltak testvérek, náluk otthon nem volt az ételben válogatás. A pályaválasztásról annyit mondott: egy mandulaműtéte volt gimnazista korában, azután kezdett sodródni az orvosi pálya felé. Az egyetem után tudta, hogy jó helyre kerül, amikor Szombathelyre jött, sok neves orvos dolgozott akkor is itt, köztük István Lajos professzor. Ma is szeretnek idejönni a rezidensek, a gyerekosztályon most hatan vannak.

- Az emberek azt gondolják, nehéz lehet a csecsemőket gyógyítani, mert nem tudják elmondani, mi fáj - meséli Andits Miklós. - Nos, én dolgoztam felnőtt osztályon is, úgyhogy tudom, nincs annál rosszabb, mint mikor félrevezetik az embert az elmondással . Ügyeltem tüdő-, belosztályon és egyszerre a fertőző osztályon is. Nőtt az ember önbizalma, sok tapasztalatot lehetett szerezni. 23-25 forintot fizettek akkor egy ügyeletért, és járt hozzá vacsora: egy darab lecsókolbász meg egy kis kenyér. De adódott olyan nehéz eset is, amikor az apósomat helyettesítettem, aki körzeti orvos volt, és jött egy traktoros, fájt a foga, ki kellett húzni... Mindegyik főnökömnek nagyon sokat köszönhetek, nemcsak szakmát, hanem emberséget lehetett tanulni. Frank Kálmántól a keménységet, a szigort, Cholnoky Pétertől a tudományt tanultam. Neki köszönhetem azt is, hogy nyelvvizsgát tettem.

Andits Miklós 59 éves volt, amikor bejelentkezett a nephrológia szakvizsgára, most 72 éves. Innen nézve 30 éve foglalkozik nephrológiával.

Andits Tamás most 68 éves. Ő 56 éves volt, amikor letette a fizioterápiás szakvizsgát az országban elsőként. Ennek köszönhető, hogy Szombathelyen indulhatott meg az első vidéki nappali kórház. A budapesti Szécsényi-fürdőben 1985-től működött az első, azt nézték meg mintának. Ma már tizenkettő van.

- Én belgyógyász szerettem volna lenni. Pályázni kellett, az egyetem kiadta az összes állást, hármat kellett jelölni. Csak egyet jelöltem, a győri belgyógyászatot, mert biztos ígéretem volt. De a kórházigazgatónak is volt oda egy embere, így ott álltam szeptemberben állás nélkül. Akkor felhívtam Miklóst - mesélte Andits Tamás Szombathelyre kerülésének történetét.

- 1993-ig csak belgyógyász voltam. A reumatológia és a fizioterápia szakvizsga addig együtt volt. Amikor 1993-ban egy rendelettel kettéválasztották, azonnal jelentkeztem vizsgára. Az előzmény: 1987-ben tárták fel a szombathelyi termálvizet. Be kellett bizonyítani a betegeken, hogy van a víznek gyógyító hatása. Hatvan betegen végeztem vizsgálatot, elemezték, így lehetett gyógyvízzé nyilvánítani...

Az Andits-testvérek évtizedeket tanítottak is az egészégügyi közép-és felsőoktatásban. Ha fiatal hölgy lép oda hozzájuk, ez a magyarázat: Tanítvány volt. Vagy: Itt feküdt a kettes szobában. Andits Miklós meséli, az is megesett már, hogy hoztak egy kisgyereket, és az anyuka arra hivatkozott, hogy ő is itt feküdt valaha a doktor úr osztályán, ami rosszabb: velük volt a nagymama, és ő is ugyanezt mondta...

A két főorvos máig sportol. Andits Miklós biciklizik (például elhajt Tatabányára, alkalmasint Bakonyszentlászló kerülővel). A HEKK RT-ből, a Hétfő Este Kosarazók Klubjából már kiszállt, ott most csak Tamás képviseli az Andits nevet. Negyven éve kosaraznak együtt ebben a csapatban. Andits Tamás rendszeresen kispados is: korábban a Haladásnál, utóbb a Falcónál sportorvos. Hogy mit keres ott egy belgyógyász?

- Keveset - mondja. - A pályán nem nagyon kell operálni. Ha valaki megsérül, vérzik, szakorvoshoz küldöm. A nappali kórházban egyébként mozgásszervi betegeket kezelünk, poszttraumás sérüléseket, van sok tapasztalatom.

A két Andits doktor abban is hasonlít, hogy orvosfeleségeiktől mindkettőjüknek két lánya van. Andits Tamás felesége, dr. Horváth Ágnes pszichiáter-neurológus szintén a Markusovszky kórházban dolgozik. Eszter lánya történész, Petra kultúrantropológusként járja a világot. Andits Miklós elhunyt felesége dr. Tichy-Rács Mária onkológus volt. Krisztina lánya amatőr maratoni futó, Ausztriában dolgozik vendéglátásban, Mónika orvos lett. A négy lány közül ő érezte úgy, hogy szinte nincs is más választása: a szülei otthon is az orvoslásról beszélgettek, a barátaik, a nagynéni, nagybácsi is orvosok. A gyerekkoruk jelentős részét töltötték a kórházban, mert a szülők folyton ügyeltek, jól ismerték a kórház minden zegét-zugát és tevékenységét, az adminisztrációtól a foghúzásig. A nyarakat és a szünidőt pedig Salköveskúton töltötték, az orvos anyai nagyapáéknál. Dr. Tichy-Rács Ferenc körzeti orvos volt, az az igazi családorvos, aki szülést is vezetett, és volt halottkém is, ha kellett, még állatokhoz is hívták. Több falu családjainak kísérte minden nyűgét-baját generációkon át. Éjjel-nappal rendelkezésre állt. A négy Andits-lány közül Mónika nemcsak belenőtt ebbe, de kifejezetten azt kereste az orvoslásban, amit a szüleitől és a nagyapjától látott. A holisztikus szemléletet, amely nem a betegséget kezeli, hanem az egész embert, testi-lelki bajaival együtt. Ezt ő a homeopátiában találta meg. De így gyógyítanak az Anditsok: mélységes humanitással.

szerző: forrás: Vas Népe (szerző: Merklin Tímea)