Tíz év díszlettervei, nem csak a falakon

A Weöres Sándor Színházban régi szokás, hogy egy-egy bemutatóhoz kapcsolódva kiállítás nyílik az aulában, vagyis a Thea-térben. A Három lány-premiert a Színfalak-tárlat megnyitója vezette be.

Nyilván nem véletlenül került kapcsolatba a Csehov-bemutató – rendezője Réthly Attila – és az elmúlt (első) tíz év díszletterveiből válogató kiállítás: a Három lány nagyszínpadi világában hangsúlyos tényező a színházi működés, a színház. Annak kiemelése, hogy ez egy „másik valóság”, amelynek tükrében persze egyszer csak önmagunkat látjuk viszont, ráadásul úgy, ahogyan talán még sosem. A Színfalak-kiállítás azért is fontos, mert arra figyelmeztet, hogy a színház „komplex műfaj” (ahogyan a Mohácsi-előadásokban gyakran elhangzik, persze ironikus felhanggal): test, szó, zene, látvány – együtt hozza létre az új, a színházi minőséget. A WSSz-aulában nem csak képek vannak a falakon, Ambrus Mária, Horesnyi Balázs, Horgas Péter, Kálmán Eszter, Khell Csörsz, Kiss Borbála, Takács Lilla és mások díszletterveivel.

Szabó Tibor például éppen a Három lány díszletének makettjéhez támaszkodik; az előadásban ő játssza Kuligint (a kezében viszont már másik példány: új próbafolyamat kezdődik). A Csehov-díszlet tervezője Czigler Balázs. Az aula közepére állított maketten az üres tér érvényesül. Annál szebb, amikor az előadásban minden mozgásba lendül: rakódnak egymásra az idő, a történet, az élet rétegei. A mágikus üres tér benépesül, üressé válik megint.

Megtekinthető: április 3-ig

Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia, fotó: Szendi Péter)
2019. február 25.

Támogatók