ugrás a tartalomra

Újjászületett a Szentivánéji álom

2012. október 28.
A Mohácsi-féle Szentivánéji álom a WS Színház sikerelőadása, sok szakmai díja mellett a közönség is szereti. A múlt évadbeli bemutató után ráadásul most újjá is született: benne Alberti Zsófi Heléna, Czukor Balázs Lysander szerepében debütált.

A meghalás-újjászületés problémája minden kultúrának sajátja, a színháznak pedig talán a legmélyebb titka. A taps elhalásával minden este meghaló előadás ereje teljében születik meg újra a következő alkalommal. Jó, ha sokáig van következő alkalom. William Shakespeare Szentivánéji álom című komédiájának Mohácsi János - és Mohácsi István-féle átirata – Mohácsi János rendezésében – a Weöres Sándor Színház ötéves történetének legsikeresebb előadása; ami a rangos szakmai elismeréseket illeti, mindenképpen az. A múlt évadbeli bemutató után továbbra is műsoron tartja a színház, és ha az első bérleten kívüli ujjongó estéből indulunk ki, még sokáig repertoáron marad.

Ez az első bérleten kívüli este ráadásul majdhogynem új bemutatónak nevezhető. A Zayzon-Märcz házaspár távozásával Lysander szerepét Czukor Balázs, Helénáét Alberti Zsófi vette át, óhatatlanul áthangszerelve a több szempontból összegabalyodó kétszer két ifjú szerelmes – Hermia és Lysander, Heléna és Demetrius; vagy fordítva – kapcsolatrendszerét. A kis rózsaszín polifómos, lányregényes Hermia – Csonka Szilvia – első számú partnere Czukor Balázs: olyan, mintha színészként öröktől fogva ismernék egymást. Lysander most aztán végképp szerencsétlenkedő bölcsész (elméletileg olyan okos, hogy gyakorlatilag épp ellenkezőleg, naná, hogy gesztenyét, meg más mütyüröket ad szerelmi ajándékba, és nem tud bánni a földi szabályok szerint működő térképpel). Az előbb mellőzött, aztán duplán is ostromolt Heléna szerepében Alberti Zsófi olyan, mint amikor elkezd megelevenedni a szép márványszobor, a közelében mintha Horváth Ákos-Demetrius is fölsrófoltabban élne.

Különben meg: működik a varázs. Működteti először is Oberon: Mertz Tibor. Működteti a tündérkirály első számú beosztottja, Pukkermukker: Bajomi Nagy György. Működteti a féltékenység és a szerelem. Az életszeretet és a halálfélelem. (Mennyi idő is telt el a premier óta? Mennyit öregedtünk? Mit felejtettünk? Mire emlékezünk? Miért harcolunk? Miről álmodunk? Mivel kell megbékélnünk? És mivel akkor sem?)

Az első bérleten kívüli Szentivánéji álom alkalmával telt ház van a WSSz nagytermében. Sok a fiatal. Az általában is a legnagyobb kultúrafogyasztók, a nők között pedig vannak olyanok, akik most lépték át először a nagyterem küszöbét. De itt úgyis mindenki (férfi és nő) ámuló, kuncogó gyerekké válik, amikor a színpadon megered az eső. „Úristen, hova tud elfolyni az a sok víz?” Érzékeljük persze, hogy van a zenekari árok fölött valami csatornanyílás (Oberon végighúzza rajta az esernyőjét, zene és varázslat az is), de az most mindegy. (A zenészeknek erre az árokra ezúttal nincs szükségük: lebegnek – húsvér árnyak – ég és föld között.) Az eső újra meg újra rázendít (Oberon sokáig nem békél meg, főleg önmagával nem), közben még a nézőtér második sorából sem lepleződik le a trükk, hogy a macskanő-tündérek karéjában miképpen változik párnává az Oberonné Titániát kísérgető váltott gyerek.

A végére még a harcos amazonkirálynő, Hyppolita – Nagy Cili – is színházrajongó gyerekké válik. Legalább frissen beszerzett athéni demokrata férjének, Théseusnak – Trokán Péter – nem kell többé mellébeszélnie: nyugodtan bevallhatja, hogy imádja a színházat. Ha egyszer a nép sem tud meglenni nélküle.

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Szentivánéji álom

 

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)