„Vas megyei gyerek vagyok”

„Ilyen a mi magyar népünk, mindig kacarászik”, mondja Korláth gróf - Szombathelyen Mertz Tibor - a Mohácsiak Mágnás Miskájában. És tényleg: már az első találkozás alkalmával sokat kacarásztak a színészek is.

Hahó: vérbeli nagyoperett készül a Weöres Sándor Színházban! Ott voltunk, amikor az igazi, hamisítatlan Mágnás Miska betoppant, és máris kezdett elharapózni. „Orbitálisan kemény lesz”, ígéri Mohácsi János, a rendező.

Fülünkben halljuk még A falu rossza gyönyörű, földübörgő, elhalkuló szívdobbanásait, és máris új nagyszabás készül: most nem népszínművet, hanem egy pont 100 éves operettet tálal föl nekünk újratöltve Mohácsi János - és persze Mohácsi István. Van benne gyakorlatuk: a szálak hova máshova, Kaposvárra vezetnek, ahol néhány évtizeddel ezelőtt, még a múlt század a 70-es éveiben fiatal rendezők (például Ascher, Zsámbéki) rájöttek, hogy a híres könnyű műfajok elegánsan, virtuózan naprakésszé varázsolhatók. Ráadásul az édes, drága, mesés operettől (Hoppsza, Sári, hoppsza hó!) eredendően nem is áll olyan távol a szatirikus hangvétel, mint azt az első pillantásra gondolnánk. (Plusz ahogyan Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűségében elmorfondírozik a könnyű meg a nehéz árnyalatairól.)

 

Cintányéros, cudar

Pont 100 éve volt az ősbemutatója Szirmai Albert, Bakonyi Károly és Gábor Andor operettjének, a Mágnás Miskának, amelynek dramaturgiáján 1948­-ban Békeffy István és Kaszó Elek igazított egy kicsit: Baracs például akkor lett vasútépítő mérnök – és akkor ismerkedett meg Rolla grófkisasszonnyal a vásárban. (Ez is, az is inkognitóban.) Ezt a változatot igazították aztán tovább a Mohácsi-testvérek, nem is egyszer –de az igazítás valószínűleg nem állt meg Szombathelyig. Mert, ugye, egészen másképpen hangzik ma például egy kis vasútinyomvonal-kijelölés (hogy akkor érintse-­e Korláth grófék birtokát avagy mégsem), mint akár hangzott akár néhány évvel ezelőtt. Cintányéros, cudar ez a világ évszázadok óta, sírva vigad a magyar –főleg, ha igaz.

 

Az első Mohácsi­-szabály: kell egy hosszú asztal – a trianoni operáció után

És ha már Kaposvár: a szombathelyi társulatnak szerencsére volt lehetősége megtanulni a Mohácsi­-módszert, Mohácsi­-stílust: csupa finomság kicsiben és csupa robusztus erő nagyban. Mohácsi János és csapata (Mohácsi István, Remete Kriszta, Khell Zsolt) minden évben megérkezik a Weöres Sándor Színházba: mintha hazajönnének, illetve hát haza is jönnek. És azonnal körbeülik a hosszú-hosszú asztalt. Ez az első Mohácsi­-szabály: kell egy hosszú asztal, hogy mindenki elférjen. Falusi Anikó korrepetitor a kottákat böngészi, a nagyszínpadon friss faillatban fektetik már a síneket, a stúdióban pedig elkezdődik az olvasás. A sorok közül Parti Nagy Lajos és Sárbogárdi Jolán szelleme száll föl, lebeg és mosolyog a fejünk fölött. De nem, ez hamisítatlan mohácsiáda: az időben egy kicsit arrébb tolt (vö! vasútvonalat a Korláth­-birtokhoz!) Szirmai­-operett, amely a Mohács-i­féle átiratban mindenképpen „a trianoni operáció után” játszódik (vagyis semmiképpen nem 1916­ban, mint az őseredeti Mágnás­-operett). Kun Béla mint szitokszó, Latinka a hosszú asztal körül már kicsit magyarázatra szorul; de gyorsan kiderül, hogy a szombathelyi köznyelvben még ma is „Latinkának” hívják a hajdani gépipari technikumot. (Ha annak utána is kell nézni, hogy aradi születésű forradalmár a földosztó mozgalom éllovasa volt a múlt század elején.)

 

Olyan gyönyörűen tudják egymást szekírozni

Aztán nagyon gyorsan az is kiderülhet, hogy a Mágnás Miska Shakespeare­-i gyökérzetű színdarab, amennyiben fontos szerepet játszanak benne bizonyos átöltözések és álruhák. Mert van az a helyzet, amikor senki nem az, aminek látszik. A magyar szerbnek, a paraszt grófnak (vagy fordítva), mindenesetre az osztályhelyzet egyre fokozódik. Ibolya Mihály, avagy Mágnás Miska – avagy Bányai Kelemen Barna – és Marcsa – avagy Edvi Henrietta – viszont már a hosszú asztalnál olyan gyönyörűen tudják egymást szekírozni, hogy bele se merünk gondolni, mi lesz még ebből. Ráadásul egyik is, másik is Vas megyei gyereknek vallja magát, ami azért erős állítás. Az ifjú Baracs mérnököt Jámbor Nándor, Rollát Gonda Kata játssza. A Korláth-házaspár: Mertz Tibor és Bánfalvi Eszter. Pixi és Mixi: Orosz Róbert és Matusek Attila. (Vagy fordítva?) A bölcs nagymama: Vlahovics Edit – pont, mint a Czukor Balázs­-féle kicsinyített Mágnás­-átiratban, a Cudar világban. Na, azt képzeljük el, amikor a Mohácsi­-féle nagyoperett-­bemutatón - 2016­-ot írunk! ­Tasziló gróf megérkezik Afrikából egy fekete feleséggel.

megosztás Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)
2016. október 18.