Woody Allen-feeling Szombathelyen
A Játszd újra, Sam! színpadi változata igazi romantikus komédia, sok-sok humorral, öniróniával és keserédes valósággal.
Ha helyén van a szívünk, és van némi kis fantáziánk is, minden megoldható. A darab kiváló szereposztással, Béres Attila rendezésében október 2-tól látható a Weöres Sándor Színházban.
Nem könnyű egy értelmiségi élete, pláne ha neurotikus, gyógyszerfüggő és nincs szerencséje a nőkkel sem. Mert a nőkhöz elsősorban szerencse kell, na meg persze megfelelő külső és pozitív beállítódás. Woody Allen filmjeiben pontosan ez a fajta kissé különc, esetlen figura tárul elénk, aki többnyire író, filmkritikus, humorista vagy a tévés szakmában dolgozó ember. A Játszd újra, Sam! színpadi változata ennek tipikus példája.
A romantikus vígjáték Woody Allen 1972-es, azonos című filmjének nagy sikerű, több százas szériákat megérő színpadi változata, melyben sajátos humora, önironikus stílusa tökéletesen működik. A darab a filmhez hasonlóan az 1942-ben készült Casablanca című amerikai filmdráma záró képsoraival kezdődik, Humphrey Bogarttal és Ingrid Bergmannal. Nem véletlenül, hiszen Allen Felix, a híres New York-i filmkritikus kedvence a Casablanca, példaképe pedig Humphrey Bogart, azaz nem is önmagában Bogart, hanem a filmbeli szerepével, Rick-el együtt, aki Allen tanácsadója, vigasztalója a nehéz percekben. Márpedig Allennek szüksége van a vigaszra, felesége ugyanis kétévi házasság után elhagyta, arra hivatkozva, hogy élni szeretne, nem pedig besavanyodni egy ilyen unalmas férj mellett. Igazi Woody Allen-es szituáció, alig, hogy belecsöppenünk a darabba, máris az Annie Hall ismerős mondatai tárulnak elénk.
Allen Brooklynban nőtt föl, s gyerekkora jelentős szerepet játszott abban, hogy felnőttként kiegyensúlyozatlanná vált. Amikor ugyanis megtudta, hogy a világegyetem tágul, nem volt többet hajlandó házi feladatot írni, hiszen ebben a vonatkozásban minden értelmét veszti. Az anyja és a pszichiátere persze megpróbálták rábeszélni, hogy azért folytassa a tanulást. (Allen itt önironikusan megjegyzi, hogy a pszichiáterei időnként kételkednek a gyerekkori történeteiben.)
Görög László kinézetre nem az kimondott Woody Allan-i alkat, mégis tökéletesen tudja alakítani a lelki vívódásokkal teli, a nőknél hiába próbálkozó értelmiségi karaktert. A sajátos humor, a szóviccek remekül átjönnek és ütnek. Fekete Linda személyében kézzel foghatóan tárul elénk Nancy, a férjét elhagyó feleség személye, aki (legalábbis a felszínen úgy tűnik) nagyon is tudja, mit akar. Aki persze Allen fantáziájában időnként kicsit másképp jelenik meg, úgy, ahogyan a férfi számára kedvezőbb lenne. Ha nehéz helyzetben vagyunk, akkor egyrészt a képzeletünk segít, például a párbeszédek Humphrey Bogarttal (Szerémi Zoltán). Szerémi igazi macsó, jól öltözött, határozott, elszánt, akiért bomlanak a nők. Hát persze, hogy az ügyetlen, önmagával sem tisztában lévő Allen olyan akar lenni, mint ő.
Másrészt, ha valami ér minket, akkor a barátokra is számíthatunk. Meg is jelenik Allen régi barátja, Dick (Orosz Róbert), és a felesége, Linda (Bánfalvi Eszter). Természetesen segíteni akarnak, s hogyan is tudnának másként, mint összeismertetni barátjukat egy nővel, aki kihúzhatná a depressziójából. Edvi Henrietta kiválóan alakítja a különböző nőtípusokat, akiknél aztán Allen mégsem jön be.
Az első randira lázasan készül, túlillatosítja magát, még egy mondatot is betanul egy magazinból, hogy bevágódhasson a lánynál, nem tudván, hogy Sharon is olvasta azt a mondatot, és szörnyen giccsesnek találta. A rocker lánynál sem aratott sikert, még az a nő is visszautasítja, aki saját elmondása szerint számtalan férfival volt már. Ezért aztán Allen elhatározza, hogy inkább intellektuálisabb nőkkel próbálkozik, ezért elmegy a MOMA-ba. Linda persze ide is elkíséri, mint ahogy mindenhová, mert nagyon szeretné, ha Allen végre megállapodna. Ki is választanak egy lányt egy Jackson Pollock kép előtt, s Allen megszólítja. A lány hosszas, magasröptű fejtegetésbe kezd a képről, szavaiból árad a melankólia. Végül Allen megkérdezi tőle, hogy mit csinál szombaton, mire a lány válasza: "Öngyilkos leszek". Woody Allen-es humor, hogy erre a férfi megkérdezi: "Akkor mit csinál pénteken?"
A párkeresési kísérletek tehát tökéletesen kudarcba fulladtak, Allent a totális szétesés fenyegeti. Ekkor azonban rádöbben, hogy mialatt máshol keresgélt, a megoldás végig ott volt az orra előtt. Ki más lehetne a tökéletes társ, mint Linda, akivel rengeteg a közös vonásuk. Mindketten neurotikusok, szoronganak, a gyomruk görcsbe rándul, melyre legjobb megoldás egy jó kis gyógyszer, például az aszpirin. De nem mindegy, hogy hogyan vesszük be, annak is megvan a maga rituáléja, például hogy almalével vagy narancslével, mert maga a gyógyszer bevétele is külön élvezet. Ha pedig éppen elfogyott, a gyógyszeres doboz vattájáról is lehet még egy kis hatóanyagot kinyerni.
Bánfalvi Eszter jó érzékkel kelti életre Lindát, aki rendszeresen látogatja Allent, s bár a férfi meg van győződve arról, hogy a nő határozott, céltudatos és boldog, Linda magányosnak érzi magát, mert a férje elhanyagolja. Dick folyton úton van, állandóan tárgyal, többnyire rossz üzleteket köt, például futóhomokkal teli telket vásárol, vagy olyat vesz, ami radioaktív sugárzással van tele. Allen kételyeivel küzd, az már mégsem megy, hogy a legjobb barátja feleségével legyen. A képzeletbeli Bogart egyre csak biztatja, ám a harcba a szintén fantáziabeli Nancy is beszáll. Végül megtörténik, aminek meg kell történnie, mindkettőjük lelkiismeret-furdalásának kíséretében. Ekkor újabb probléma jelentkezik: hogyan közöljék Dick-el, elvégre neki is joga van ahhoz, hogy tudjon róla. Casablanca-i fordulat következik, és Bogart is büszke lehet tanítványára.
A lakás, ahol a történet játszódik egy New Yorki értelmiségié, de a díszlet nekünk, a mának üzen, akár bármelyikünké is lehetne, itt Magyarországon, Szombathelyen, mint ahogy ez a történet is bármelyikünkkel megeshet. Kisebbrendűségi érzésekkel szinte mindnyájan szembenézünk, s néha a barátságot is alárendeljük szerelmi hevületünknek. A szereplők élethűen idézik fel a Woody Allen-i hangulatot, humort. Az irónia, különösen az önirónia végig jelen van. Hogyan is lehetne előttünk másként például Bartók összes darabja, mint a szó legszorosabb értelmében összetörve, darabokban. A Játszd újra, Sam! színpadi változata nagyszerű darab, kiváló szereplőgárdával. Béres Attila bebizonyította, hogy Szombathelyre is érdemes hozni egy kis Amerikát, ami nem is annyira Amerika, hanem mi magunk vagyunk.