Alberti Zsófi-2012.10.18.
Tízre mentem próbára, kettőkor végeztem, színpadon töltött perceim száma: 0. Maritores leszek, ami önmagában még nem zárná ki a nagy jelenetek hosszú sorát, csak hát ennek a produkciónak nem Maritores viszontagságos élete és viharos szerelmei, hanem La Mancha lovagja a címe. Leszögezném, hogy a lelkes ifjonc, és nem az elégedetlen kóristalány beszél belőlem. Szóval pingpongoztam a büfében párat, aztán Helénát mondtam össze, délelőtt Korponay Zsófival, este meg Balogh Lívivel (az álompár női tagjával, igen, ma is kell ám szavazni!!).
Jaj, elmúlt éjfél! Ma van a húgom (Dalma) 22. születésnapja, Lávjú, Tesó!
Aztán kimentem Gencsapátiba. Nyilván olvastátok, hogy elkezdődött egy kis kapcsolatépítés a gyermekotthon lakóival, hogy viszünk nekik földi jókat meg színházjegyet és egyre többen csatlakoznak nem színházasok is stb. Lényeg, hogy kimentem kicsit dumálni hozzájuk délután, mert tegnap, a Chicago után ígéretet tettem. Pálmával például megtanultuk a Befordultam a konyhára című Petőfi-verset, amiért remélem, holnap ötös jár majd. Köd volt, napnyugta és Kiscsillag szólt a rádióból, de azon gondolkodtam hazafelé, hogy vajon hol kell meghúzni a határt egy ilyen találkozásnál, hogy nem lesz-e irigy a többi srác, ha valakire többet figyelek, hogy mi van, ha megszelídítek valakit, de pláne mi van, ha manipulálni akarnak engem... (Hiszen még Bruttó is ki tudja zsarolja sajtot a kezemből...) Szóval majd Vlahótól szükségem lesz egy-két okosságra, hogy ne legyek zavarban legközelebb..
Ma még főztem is! Paradicsomos, csirkés tésztát, elkészítési idő mindössze 30 perc, de olyan finom volt, mintha 120 percig készült volna. Krisz azt mondta: Díjnyertes! (és hogy kicsit túlpirult az alja)
Alberti Zsófi, Szombathely
Előző bejegyzés: