Bajomi Nagy György-2012.09.26.
Ma a Jóságos egy régi-régi történetet mesél el Nektek, amiben az égvilágon semmilyen tanulság nincs, nem lesztek egy picit sem okosabbak tőle. Tehát ez a történet az Úr 1993. esztendőjében egy különös nyárestén esett meg a csongrádi tanyavilágban. Tudnotok kell gyerekek, hogy kedvencetek, a Jóságos Gyuri manó szentesi, és egy gyerekkori barátja, akiből ügyvéd lett, megkérte a Jóságost, hogy menjen el vele a közeli tanyákhoz, mert ott lakik egy bizonyos Kovács Lajos nevű ember, akivel neki dolga van. A Jóságos mindig segít, így hát elindult a két cimbora, kérdezősködtek, de sajnos senki nem tudta a tanyavilágban megmondani, hol lakik a jóember. Szomorú volt a két barát, hogy hiába jöttek. Már úgy volt, hogy feladják, ám ekkor: trádám, arra biciklizett egy bácsi. Őt is megkérdezték, hogy tetszik-e ismerni a Kovács Lajost, mire a bácsi - Isten látja a lelkemet, ez igaz - szó szerint ezt felelte: - Én ismerek egyet, de az nem Kovács, nem is Lajos, de az is egy nagy hóhányó.
Na, gyerekek, aki ezt megfejti: miért mondta ezt a bácsi, azt elviszem a Vidámparkba, mert szegény Jóságos lélekben még mindig ott áll a tanyavilág közepén, és szájtátva nézi, ahogy a bácsi elégedetten elkarikázik. És most aludjatok szépen gyerekek, ha még ezek után tudtok.
Előző bejegyzés: