Bálint Éva-2013.02.05.
2013. február 5.
Köszöntök mindenkit másodszor is.
Annyi minden van a fejemben, hogy azt sem tudom, mit írjak. Az igazság az, hogy én beszélgetni szeretek, nem pedig ülni egy számítógép előtt és írni.
Ilyenkor mindig elgondolkodom: az internet elszigetel, vagy kinyitja a világot előttünk. Néha azt érzem elszigetel, magányossá tesz, mert elfelejtünk KOMMUNIKÁLNI, mindenki üzenetet ír néhány szóból, és az igazi beszélgetések elmaradnak. Persze, ez a rossz az internetben, de nagyon sok pozitív oldala is van, tájékozódhatunk szinte mindenről és Önök is olvashatják a mi kis bejegyzéseinket. :)
"Annyira hiányzol, hogy már jó egyedül"- írja Hervay Gizella. Ma egész nap ez a mondat járt a fejemben. Talán azért is, mert ma csak reggel találkoztam a családom urával, gyerekeim apjával, és ez nem jó így. Nem szeretem, amikor egész nap nincs itthon. (Budapesten játsszák a Szentivánéji álom című előadást.) Tudom, hogy valakinek dolgozni is kell... Azt szeretném, ha mindig együtt lenne a család. Azt hiszem, ha tehetném két fő foglalkozásom lenne: anya lennék, aki sok gyereket nevel, és turista, aki járja a világot.
Sokan kérdezik: nem hiányzik a színpad? Erről fogok írni holnap, na meg a gyerekekről. Ma nem akartam őket belefoglalni, hiszen ígértem, hogy nem csak róluk fogok írni, de azt érzem, jelenleg az életemben igazán jó sztorik velük vannak. Néhányról beszámolok. Addig is minden jót kívánok mindenkinek! Szép szerelmet, egészséget!
Előző bejegyzés: