Béres Attila rendezett Szombathelyen
A darabról:
Top Dogs – vagyis Nagykutyák. Topmenedzserek, akik korán és gyorsan értek el látványos sikert valamelyik multinacionális vállalatban. Megmászták a szamárlétrát, átgázoltak mindenkin, és most értetlenül nézik, ahogy rajtuk gázol át a rendszer. Ők a szereplői Urs Widmer svájci születésű próza- és drámaíró darabjának, amely egy kirúgott menedzsereknek szervezett tréningen játszódik. Itt próbálnak a vesztes közép- és csúcsvezetők ismét visszakapaszkodni a boldog győztesek közé, itt tanulják meg, hogyan kell újra pozitívan hozzáállni az élethez, hiszen a negatív kisugárzás nem kelt jó benyomást a munkaerőpiacon.
Különböző szerepjátékok során gyakorolják, hogyan mosolyogjanak akkor is, ha utálnak valakit, hogyan hazudják magukat energikusnak, vidámnak, nyitottnak, fiatalnak, hogyan keltsenek jó benyomást a saját eladhatóságuk érdekében – mert különben nem marad más számukra, mint a valóság. És a valóság korántsem „happy”: a mélyén ott a félelem, a magány és a létbizonytalanság.
A darab 1996-ban keletkezett, abban az évtizedben, amelyben a multinacionális cégek megjelentek Magyarországon is, és magukkal hoztak egy új fogyasztói kultúrát, a hozzá tartozó nyelvvel és embertípussal együtt. Ez a kultúra ma már a mindennapjaink része, ahogyan az is, hogy egyik pillanatról a másikra kieshetünk a rendszerből.
Top Dogs a háttérből (Ölbei Lívia írásából):
"A Top Dogs hátterének megrajzolásához Béres Attila az 1980-90-es évek fordulójához tér vissza, amely nekünk elsősorban a rendszerváltás traumáját jelenti, viszont a világ más tájain is megrázkódtatással járt: olyan információs és gazdasági robbanással, amely huszonéves fiatal szakembereket röpített vezérigazgatói, vállalatvezetői székbe. Pénz, siker, csillogás, fejlődés, marketing, mi kell még. Talán mégis egy kis lélek? (Vagy mi.) Mindenesetre alig néhány év, és a csúcshódító fiatalokból kiégett, félredobható negyvenesek lettek, úgyhogy se pénz, se posztó. Na, ebből a típusból zár össze hetet (plusz egyet) egy nagy, fehér dobozban Béres Attila, aki az Urs Widmer- darabot mindenekelőtt jó alapanyagnak, kiindulópontnak tartja a közös munkához.
Nem véletlen, hogy a Top Dogs-nak többféle szövegváltozata létezik: mindig itt és most, éppen ezekkel a színészekkel. (És a megírása óta a világ is változott.) A Top Dogs-ban egyébként sem valamely ismert dramaturgia működik: a szerző egymás mellé rendelt (akár föl is cserélhető), tréningekkel megszakított jeleneteket sorjáztat egymás után; mind egy-egy élettörténet, amely egy bizonyos ponton valahogy fölhasad, és látni engedi a mélységeket. Pontosabban: maga a kommunikációs tréning a dramaturgia alapja. Sőt, talán ma már a poszt-posztmodern világ alapja is. Ahogy Béres Attila fogalmaz: "Csak kommunikációs tréning van, világ már nincs is."
Vonatkozó cikk: