Budai Dávid-2013.02.18.

Megpróbálok majd néha az üvegből tükröt csiszolni, de akkor ígérem, majd magam felé fordítom. Micimackótól kölcsönöztem az ötletet, hogy közreadom a blog elején annak tartalmát. Így akkor is ki tudja vágni magát az ember, ha nem olvasta a blogot, és ne adj’ isten megkérdeznék tőle:
– Na, a tegnapit olvastad?
–Ööö...persze, valamit álmodott, reggelente iszik, ezért pápának képzeli magát.

Első fejezet: amelyben megtudhatjuk, mit álmodtam tegnap, és hogy milyen pápa lennék, mellesleg kiderül az is, mit iszogatok reggelenként.

Tegnap Rómával álmodtam. Én voltam a pápa, bíborosaim gyűrűjében álltam egy emelvényen John Lennonnal, fehér palástomat fújta a szél. Lennon valamit súgott a fülembe, nem tudnám felidézni pontosan mit, de az biztos, hogy a népszerűséggel és Krisztussal volt összefüggésben. Válaszolni már nem volt alkalmam, kinyitottam a szemem, körbenéztem, és egy pillanatig még tétova voltam, hogy lehet-e ez a szoba, amit látok a vatikáni pápai háló, de egy kép a falon meggyőzött róla, hogy nem lehet. Tehát csak álom volt, gondoltam később, már a kakaómat szürcsölgetve – nos igen, újabban kakaót iszom, valahogy emlékeztet a gyerekkoromra, ami sajnos egyre távolodik tőlem, próbálom hát visszacsempészni – ha Erdő Péter lenne a pápa, már nem is lenne olyan nagy szám meghallgatni a magyar nyelvű apostoli áldást karácsonyonként.

Ha viszont én volnék a pápa, hát én megsimogatnám az árvák fejét, letörölném a könnyet a kislányok arcáról, ha letörik a Barbie lába, és megpaskolnám a kisfiúk fejét, ha letörik a Barbie-lábat. Kéretlenül osztanám a jó tanácsot. Elmennék a Szentföldre, és áthajóznék golyóálló csónakomban a Vörös-tengeren. Mohamed karikatúráin nem élcelődnék. Előrehoznám a tavaszt, latinul írnék pár zsoltárt, és nem hordanám az infulát, mert nem áll jól a sapka.

Ha én volnék a pápa, lenne egy titkárom, akit nevére való tekintet nélkül Miskinnek szólítanék, tekintettel arra, hogy egykor játszottam A félkegyelműben, aminek a bemutatója a tél utolsó napján meg is érkezik. Táncolnék a női bántalmazás ellen, mint a színház egy havas Valentin-napon 2013-ban.

Ha én volnék a pápa, félnék a pörköltszafttól, a sarat fröcskölő autóktól, a kecsöptöl, a tintától, a szuroktól, nem félnék viszont például a tejföltől. Báránycombot ennék minden este, és lefekvés előtt úgy tudnék a tükörbe pillantani, hogy onnan a pápa bámulna vissza. Fura érzés lenne.

Ha én volnék a pápa, nem várnám a Messiást, hátha leváltana, mondván már nincs szükség rám.