ugrás a tartalomra

Horváth Ákos-2012.09.14.

2012. szeptember 13.
Ma megjött a koreográfus. Szintén cseh. Ennek Bajomi Gyurin kívül én örültem a legjobban. (Már nem annak, hogy cseh, hanem, hogy koreográfus.)

Végre táncolhatunk. Magam mondjuk a lassú számokat kedvelem, aminek mégis van valami célja, de csak úgy össze-vissza ugrálni, nem az én műfajom. De muszáj.

Más.

Van nekem az a szövegem a Szigorúan ellenőrzött vonatok című darabban, amit most próbálunk: "Nem nyomta le erőszakkal?" - ezt az emblematikus pecsételős jelenetben kérdezem Alberti Zsófitól, aki ugye megküzd azzal a helyzettel, hogy pucér a feneke. De úgysem látjuk, és önök sem fogják, és sajnálhatják is. Meg mi is. Kivéve Endrődy. Ma valahogy így sikerült a szöveg: "Nem nyomta le a fejét erőszakkal?" - Ami Varga képviselő úr fantasztikus és megismételhetetlen kijelentésének fényében mégiscsak más színezetet kap.

Megint új téma.

Ugye van az a férfi típus, aki bent felejti magát a toaletten, mert olvas, na én is ilyen vagyok, egy rövidebb Rejtő-regényt pikk-pakk elolvasok adott idő alatt. Adott idő kevesebb, mint félóra. Na de, ha a Most és mindörökké akad a kezembe...

Ezt a finom intimitást megosztottam önökkel, de csak azért, hogy tudják mi színészek is emberek vagyunk. Csak nem olyanok. Hanem.

 

 

 

Előző bejegyzés:

Horváth Ákos-2012.09.13.