Jordán Tamás-2013.05.23.
Tehát éltetett bennünket a vágy Lázár Katival, hogy létrehozzunk egy színiiskolát Budapesten. Kezdtük felkutatni a lehetséges helyeket. Nagyon alkalmasnak látszott a Gerlóczy utcában a Fővárosi Tanács Klub épülete. Könyvtár volt benne, kevés látogatóval és különféle szakkörök működtek itt. Érdekesség, hogy annak idején, mérnök koromban a Tanács dolgozójaként gyakran felléptem itt az ünnepségeken. Hogy lehetne ezt megszerezni?
Jöttek futószalagon a véletlenek.
Első véletlen. Márton András, akivel remek kollegiális, baráti viszonyban voltam, publikussá tette a kívánságát: legyen nyaranta angol nyelvű színház Budapesten. Ő is helyet keresett erre a célra, amit májustól szeptemberig használhatna. Nekünk pedig szeptembertől májusig kellett volna egy hely. Mikor 1990 nyarán Andrással együtt forgattunk András Ferenc: Utolsó nyár című filmjében, és együtt laktunk a Balaton partján, rájöttünk, hogy együtt kell keressük azt a bizonyos helyet, hiszen az időpontok ennyire kiegészítik egymást.
Második véletlen. Koller Kati Bécsben élő üzletasszonnyal barátságba kerültünk, amikor én a 80-as évek végén Bécsben mondtam a Szabad-ötleteket. 1990 őszén meglátogatott minket Kaposvárott. Meséltem neki a tervünkről. Nem volt semmi hátsó szándékom, csak többek között erről is beszámoltam. Annyira tetszett neki az ötlet, hogy azonnal a tettek mezejére lépett. Létrehoztunk segítségével egy alapítványt, és elindult a lobbi, mely végül eredményes lett, a Fővárosi Tanács Kulturális Bizottsága 5:3 arányban megszavazta az épület ily módon való hasznosítását. Közben megszületett az új színház neve is. Hogy az angoloknak, illetve a magyarul nem értőknek is mondjon valamit a színház neve, a keresztségben a MERLIN nevet kapta. Az igazgatója Márton András lett. Gőzerővel folytak a munkálatok, hogy előadások számára alkalmassá tegyük az épületet. Ebben a munkában részt vett Vámos Miklós, de sok segítséget nyújtott az öcsém, Péter is.
Ünnepélyes keretek között 1991. április 11-én került sor a megnyitóra. Pécsi Juli lett a művészeti titkár. András elkezdte szervezni az első angol nyelvű nyári előadást, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban volt kitűzve. Magács László, aki ekkor végezte a főiskolát, csatlakozott a csapathoz, ő volt az angol produkció asszisztense. Katival mi meghirdettük a felvételt a Merlin Színészképző Műhelybe. Megtörtént a felvételi, 19 fiatal kezdte velünk az iskolát. Remek tanári karunk volt, Réz Pál, Selmeczi György, Györgyfalvay Kati, Pintér Tamás, Ságodi Gabi és természetesen Kati, meg én. A növendékek közül ma is együtt dolgozunk Horváth Ákossal és Orosz Robival. Koleszár Bazil Péter még a Nemzetiben tag volt az én igazgatásom alatt. A pályán maradt még Bozó Andrea, Kalmár Tamás és Szűcs Lajos.
1990 őszén Márton András megtisztelő feladatot kapott, főkonzul lett Los Angelesben. Rám maradt a Merlin, én lettem az igazgató.
A Merlinnek volt a földszinten 4 irodája 2 próbaterme (a nagyobbik előadásokra is alkalmas volt), az emeleten a klub vendéglátással, akár 100 vendéget is le tudtunk ültetni, és a színházterem jó adottságokkal, 200 székkel, a II. emeleten volt található a férfi és a női öltöző.
Ideális terep, hogy felélesszem a 60-as évek Egyetemi Színpadát. Töretlenül ment a tanítás, évi 3-4 vizsgaelőadással, Magács vezetésével minden évben adtunk angol nyelvű színházat, de mindezek mellett beindult egy nagyszabású kulturális zsibvásár. Egyik ötlet szülte a másikat, nagyon sokan odaszoktak, gyakran tele volt az étterem, és a színház is. Volt itt Dalnokverseny, Rendelkező próba, vitaestek, jazz klub, tudomány a színpadon és a klubban, scrable verseny, sakk, Cseh Tamás, Sebő, Kaláka. Megalakult a rendkívül népszerű Merlin Kommandó (Kaláka, Sebő, Márta István, Hobo, Selmeczi, Galkó Balázs és én).
Nyitott kapura találtak a szárnyait próbálgató tehetségek, itt tette meg az első néhány lépést Csányi János, Schilling Árpád, Bodó Viktor. Számos alternatív eseménynek volt a színtere a Merlin.
Nagyon nagy élet volt, kedvenc találkozóhely lett a Belváros szívében a színház.
Közben a csapat bővült, meg kell említenem gazdasági vezetőnket, Hegedűs Gizit. Hárman Szombathelyen is munkatársaim az akkori Merlinből: Szűcs Judit személyi asszisztens, és a két Bálint Gábor, apa és fia, műszaki kollégáim.
Rajtuk kívül még jó néhányan dolgoztak ott odaadóan, lelkesen. Örök hála nekik.
Valósággal fürödtem a lehetőségekben, amit a Merlin adott.
Létrehoztuk a Csepűrágó Ünnepet a Várban. Néhány évig ment nagy sikerrel ez a májusonként megtartott zsibvásár. Minden színháznak volt valamilyen játszóhelye, ahol a társulatok felszabadult örömmel rukkoltak ki leleményesebbnél leleményesebb ötletekkel. Nagy vonzereje volt ennek a városban. A Csepűrágó az életemben is nagy változást hozott. Annak a PR-marketing cégnek, melynek segítségét kértük a rendezvény lebonyolítására, Pap Kriszta volt a velünk kontaktust tartó munkatársa. Eleinte csak a munkában lettünk partnerek, aztán az életben is. Kriszta beszállt a Merlin hajójába és azóta is munka - és élettársam. 1997-ben született meg Benedek fiúnk.
Minden évben a Költészet Napján megszerveztük a tabáni versfesztivált. Reggeltől késő délutánig jöttek a kollégák, és adták egymásnak a mikrofont, de költők is olvasták saját verseiket. Hatalmas érdeklődés kísérte ezt az eseményt. A Nemzetibe kerülve folytattuk ezt a hagyományt.
Belekerültem a magyar színházi szakmai szervezetekbe. Először a Magyar Színészkamara elnöke lettem, majd tagja voltam a Magyar Színházi Társaság vezetőségének, majd annak elnöke is lettem. Azt hittem, hogy meg lehet váltani, ha a világot nem is, de a színházi szakmát. Nem nagyon sikerült. Ma már úgy látom, hogy a világot talán előbb meg lehet váltani, mint a szakmánkat.
A 2001. év fontos a szakmai életemben. Ekkor volt az első POSzT (Pécsi Országos Színházi Találkozó).
1982-ben Vámos László kezdeményezte, hogy legyen minden szezon végén egy Találkozó, ahol az adott évad legjobb előadásai kerülnek bemutatásra. Erre minden évben más városban került sor. 2000-re kiderült, hogy ez a rendszer nem működik elég jól, több kudarcosnak mondható Találkozó is akadt. Mint a Magyar Színházi Társaság vezetőségének tagja azt javasoltam, hogy változtassunk a szisztémán Magyarországnak is olyan fesztiválja legyen, amire számos példa van a világon. Ugyanabban városban legyen minden évben a fesztivál, és olyan anyagi fedezetre van szükség, ami lehetővé teszi, hogy a szakma nagy része együtt lehessen a rendezvény ideje alatt. A Társaság vezetői megmosolyogtak. Képtelennek tartották az ötletet, de miután nem tágítottam, adtak egy megbízást, hogy járjak tetszésem szerint az ő nevükben. Éltem a lehetőséggel. Meghívtam a Merlinbe 64 színházi embert, a legnevesebbeket, és egyetértésükkel és az aláírásukkal ment el a levél Rockenbauer Zoltán miniszter úrhoz. Igent mondott rá. Mikor eldőlt, hogy Pécs városa lenne a legalkalmasabb helyszín, felkerestem Toller László polgármester urat, és megosztottam vele az elképzeléseinket. Tetszésére és támogatására talált a tervezetünk. Nagyon sokat köszönhetünk neki.
2002. év elején váratlan megtiszteltetés ért. A Színház és Filmművészeti Egyetem akkori rektora, Székely Gábor felkért bennünket, Lukáts Andort és engem, hogy legyünk osztályfőnökei az ősszel induló osztálynak. Se Andornak, se nekem nincs főiskolai diplomám, annak idején minket nem vettek fel. Eszembe jut egy régi történet két kaposvári csoportos szereplőről. Már nagyon öregek voltak a színész szakra való felvételihez, közel a 30-hoz, amikor utoljára még megpróbálták. Nem sikerült. Mély gyászban, dermedt hallgatásban ballagtak az Astoria felé. Hosszú csend után az egyik megállt, mutatóujjával a háta mögé bökött, és azt mondta: „Na, komám én ide már csak tanítani jövök.” Ez történt velünk is.
Nem maradtak el az állami elismerések sem: 1986-ban Érdemes művész (Kaposvár), 1996-ban Kossuth-díjas lettem, 2002-ben megkaptam A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje elismerést.
Éppen a II. POSzT zajlott 2002-ben, amikor megtudtuk, hogy Görgey Gábor miniszter visszavonta Huszti Péter Nemzeti Színház vezérigazgatói megbízását, és kiír egy pályázatot erre a pozícióra. Innen holnap.
Előző bejegyzés: