Koltai Róbert életének talán legjobb szerepében

A szombathelyi színház csúcsüzemben, szerdán háromnegyed hétkor a környéken mozdulni sem lehet. Csurig a parkolók, bent is nagy a nyüzsgés, három teremben három darab vár a kezdésre. Közülük egy Koltai Róbert Móricz-estje, a Napló-szilánkok, országos premier. A darab az 1924-25-ös (a Noran-sorozat nyitó darabjaként 2010-ben megjelent) Móricz-naplóból egy sajátos szemezgetés…

Móricz csak örülni, és élni akart

Páratlan élmény, csodálatos mondatok, de nem tudom úgy felidézni magamban ezt az estét, hogy ne valami keserédes hangulat jöjjön elő. A Móricz-dráma (Móricz drámája) magával ragad, nincsenek sallangok, a monológok közvetlenül hatnak. Koltai egyedül, félhomályban 2 x 50 percig egy kopottas széken ül, lábai közt fekete kottatartó, lapoz és olvas, peregnek az oldalak, katarzis.

A monodráma legnagyobb érdeme feszes dramaturgiája, a naplórészletekből kibontakozó szerelmi háromszög fordulatokban gazdag, tanulságai időtlenek: egy gajra ment házasság végnapjai elevenednek meg, az író és neje harcaival, a megcsalatás poklával, az önelemzés marcangoló fájdalmával, és a harmadiknak jutó lángolással.

Móricz Zsigmond, a szoborrá merevített nyugatos ikon, a szűkszemű, bajszos írófejedelem (így él bennem, a tankönyvekből, busa hajú pocakos bácsiként) hús-vér életteli férfivé lett, aki negyvenes évei derekán fellázad házassága szűk levegője, nyomasztó igája ellen. Örülni, és élni akar. Újra megmártózni a szerelemben, és lázasan rajongani. Ha nem lenne ott az a másik, a kapcsolatba beleszürkült régi, aki ráadásul öngyilkossággal fenyegetőzik, és aki aztán belehal a fájdalomba, hogy megcsalták és kisemmizték, hogy elvették egyetlen „játékszerét”, akiből ő csinált írót.

Kettőjük közül Zsiga (Koltai) van jelen, a hangszórókból (mintha a színfalak mögött olvasná) Molnár Piroska hangja eleveníti meg Holics Jankát. A háttérben, csöndben ott a néma harmadik, a színésznő, aki sohasem válaszol Móricz csodaszép szerelmi igézetére, tűri, gyűjti az őt imádó sorokat, hallgatásával még inkább magába bolondítja a férfit. És valahol a háttérben némán figyelnek lányok, a dráma névtelen elszenvedői, Móricz gyerekei, vajon velük ki törődik?

Koltai minden mondata él

Koltai (akit eddig jobbára vígjátéki karakterként, Illetékes elvtársként láthattam) mint színész egészen új minőségben lép elénk: minden mondata él. Az első sorból nem lehet nem észrevenni, mennyire nem pusztán a szerepre és a szövegre fókuszál, hanem folyton kifelé is figyel, pásztázza, teszteli közönségét: interakciót keres. Nem ragozom tovább, ha tehetik, ne hagyják ki…

(Az előadást szerkesztette: B. Török Fruzsina. Színpadra alkalmazta: Koltai Róbert. Hangfelvételről közreműködik: Molnár Piroska, Kertész Péter, Úri István, Szirtes Balázs. Művészeti tanácsadó: Lukáts Andor.)

Vonatkozó cikk:

Napló-Szilánkok 1924-25 - Koltai Róbert önálló Móricz-estje