Mertz Tibor-2013.01.16.
Schwajda
Kevés olyan igazgatót ismertem, akiért rajongtak a színészei. Schwajda György ilyen volt.
'86-'92 közötti időszakról beszélek. Akkor voltam az általa vezetett szolnoki színház tagja.
Úgy érzékeltük, hogy számára nincs fontosabb a színházban, mint a színész.
Mindent elkövetett, hogy pénz, paripa, fegyver rendelkezésünkre álljon. Csak élnünk kellett a felkínált lehetőségekkel!
De követelt is! Nem kellett külön fegyelmeznie; senki nem akart - az ország minden színésze által irigyelt - jólétből kiesni. Az volt a sorsunk neki köszönhetően, hogy ne legyen más gondunk, csak a színház.
Gondosan válogatott, szellemileg igen erős csapatot épített. A WSSz mai társulatából Vlahovics Edit és Szerémi Zoli volt még részese ennek az együttesnek.
A cenzúra éveiben kifejezetten merész, szakmailag pedig nagy kihívást jelentő produkciókat hoztunk létre. Ezek a kihívások, közös feladatok jelentették a csapat kohézióját. A közösségi élmény igénye tovább lángolt bennünk a szabadidőnkben akár a klubban (főként), akár (nagyon ritkán) másutt.
Máig hiszem, hogy az erős feladat és az erős közösségi élmény az alapja az igazi színháznak.
És ő sem hivatalnokként élte meg igazgatói létét, hanem a közösség szerves részeként. Tekintélyén nem ejtett csorbát, hogy ebéd után velünk sakkozott, esténként velünk sörözött.
Nagy játékos volt. Egy büféből származó játék - a Kőber nyelv megszületése és kialakulása - alapján engedélyt adott az első nemzetközi KŐBER-bál megrendezésésre. Az ország több színházából jöttek el a buliba, aminek ő volt a fővédnöke. Büszkék voltunk, hogy milyen vagány a mi igazgatónk.
De ha a társulata egy tagja vagy egésze bajba került, akár saját érdeke ellenére segített a bajbajutottakon. Erre is számtalan történet van.
Nem volt véletlen, hogy ebbe a szellemiségbe és ebbe a társulatba vágyott, majd le is szerződött hozzánk Törőcsik Mari és Garas Dezső.
A Jászai-díjam átvételekor egyik díjazott részéről sem nagyon ültek hozzátartozók a kialakított nézőtéren. Gyuri ott ült kézen fogva feleségével Judittal.
Meghatódtam, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ő az én színházi apám.
Sok minden történt azóta. De ez az érzés nem fog változni már.
Gyuri! De szerencsés vagyok, hogy akkor Nálad lehettem színész!
Előző bejegyzés: