Mertz Tibor-2013.01.18.
Vallai
Kollégáiként, barátaiként Valcz-nak hívtuk, eredeti neve után.
Pétert Szolnokon ismertem meg. Odaszerződésemet követően első szerepem Ottó volt a Bánk bánban. Ő pedig Biberachot játszotta. Jó kis párost alkottunk.
Minden szerepében sugárzott intellektusa.
Abban az időben ('86-ról van szó) kapcsolatban volt a szamizdatos ellenzékkel. Ezt nagyon bátornak és tiszteletreméltónak gondolom ma is. A cenzúra által épp csak megtűrt Petri György verseiből összeállított estjét láttam. Felkavaró, nagy élmény volt. Rengeteg verset tudott, és mondott is.
Amilyen erőteljes volt a színpadon, olyan aktívan élte meg a színészklubbéli estéket is.
(Azért mégis egy rövid történet.)
Sok névvel kering ez a sztori, de bizony ez Péterrel esett meg.
Egyik éjjel jó pár pohár után a klubból hazafelé tartott autóval. Pechjére megállították a rendőrök. A kérem a jogosítványt felszólításra Péter egy tőmondattal válaszolt: Nálatok van.
Híresen jól sakkozott. Annyira, hogy egyszer szimultánban magát Portish Lajost is legyőzte.
Talán emlékeztek Jordánnal közös szombathelyi estjére. Szalonremi volt a címe. Sakkoztak és verseket mondtak.
Csípős iróniával, néha cinikusan de különlegesen szellemesen társalgott. De én láttam könnyezni is, mikor egy előadás erősen hatott rá. Sok érzelem volt benne a maszkja mögött.
Elnöke volt az Éjszakai Színháznak, ami a közelmúltban - nem sokkal halála után - ünnepelte 20. évfordulóját. Ez a 20 év színházi működés számtalan kollégának adott munkát, fiatal íróknak bemutatkozási lehetőséget, és nagyon sok nézőnek azt amiért színházba érdemes járni.
Nem kapott tehetségéhez méltó elismeréseket, megbecsülést.
De pályatársai, barátai tudjuk, hogy egészen különleges, jelentős színész és gondolkodó volt.
Előző bejegyzés: