Örkény-abszurditás készül

"Egyelőre hajléktalanok vagyunk", mondja Németh Gyöngyi, aki Örkény István egyperces novelláiból válogatva álltotta össze a novemberben színre kerülő bemutató szövegkönyvét. A hajléktalanság arra a színpadi világra utal, amelyben a rendező elhelyezte a keze alatt érzékeny, furcsa, mozaikos, mai történetté változó Örkény-szövegeket. Örkényes, szívfájdítóan groteszk, mégis szinte új mű született, Németh Gyöngyi a műfaji besorolását is megtalálta: "Elneveztem abszurditásnak." Az Örkény-abszurditás rendezője egyrészt a Homo Ludens Zenés Színház, másrészt a Reményik Suliszínház vezetőjeként gyakran kísérletezik a tánc, a mozgás színpadi lehetőségeivel. Az egypercesek szövegvilága - szokatlan módon - ugyancsak a mozgás által válik teljessé a tervek szerint: a produkció koreográfusa Ostyola Zsuzsanna, zeneszerzője-zenésze Deák Gábor. Mindketten táncosai-színészei is az előadásnak, amelynek figurái először csak betűjeleket kaptak; az azonosíthatóság kedvéért. Németh Gyöngyi aztán úgy látta, hogy a játékosoknak könnyebb lesz elhelyezkedniük az Örkény-szövegvilágban, ha konkrétabb háttérrel, erősebb kontúrokkal segíti őket. A Homo Ludens-tagokhoz (nem először) a WS Színház társulatából is többen csatlakoztak. Az F jelű szereplő (Fekete Linda) tehát szenvedélybeteg szerencsejátékossá változott a próbafolyamatban, E-ből (Deák Gábor) felügyelő lett (egykor katonatiszt volt), H-ból (Szabó Róbert Endre) kisemmizett, elvált segédmunkás, Hné-ból (Kovács Zsuzsanna, különben meseboltos) filozófus és hajdani egyetemi tanár, C-ből (Korponay Zsófi) kigyógyult narkós, kissé zavarodott, D-ből (Ostyola Zsuzsi) fiatal nő Erdélyből, A-ból (Koczka Márta) munkanélküli, B-ből (Németh Julcsi) szökött állami gondozott, I-ből (Draskovics Zsófi) lecsúszott ápolónő, J-ből (Tiborcz Dániel) önjelölt képzőművész. A fikció szerint ők mindannyian egy lepusztult hajléktalanszálló lakói: ma, Magyarországon. Bemutató novemberben, a WSSz stúdiójában.

Addig is böngészhetjük az Örkény István-féle egyperces közvélemény-kutatás eredményeit: "1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt. 2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán. 3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik."

(A Weöres Sándor Színházban Jordán Tamás igazgató bátorításával rendszerint több szabad csapat is dolgozik. Az Örkény-kommandó esténként ott próbál, ahol helyet talál: tükrös próbateremben, tévéstúdióban. Közben többüknek a Nagyszínpadon készülő La Mancha lovagja-musicalben is dolga van.)