Szigorúan a Tóték
A Márkus Emília Teremben tavaly bemutatott Hrabal-előadás, a Szigorúan ellenőrzött vonatok nagy közönségsiker, továbbra is műsoron marad a WS Színházban. A Hrabal-szakértőként számon tartott neves cseh rendező, Ivo Krobot most Örkénnyel tért vissza. Ahogy az olvasópróbán hangsúlyozta: a közép-európai Hrabalt és Örkényt számos vonás – például a groteszkre való hajlam, a mindennapokban rejlő abszurditás megragadása – kapcsolja össze, bár ezeket a kapcsolódási pontokat az inkább a szláv irodalmakban tájékozódó csehek elől „a nyelv sokáig eltakarta”. Pedig „azonos nyelven beszélünk, egymáshoz tartozunk”. Krobot szerint a Szigorúan ellenőrzött vonatok és a Tóték világa különösen azért rokonítható, mert itt is, ott is a kisemberek találkoznak, ütköznek meg a történelemmel; és ez a találkozás abszurd helyzeteket eredményez.
Ivo Krobot 1982-ben a prágai Cinoherni Klubban már színre vitte a Tótékat, a tragikomédiát Jirí Danek ültette át cseh nyelvre. Az ő emléke előtt is tiszteleg a szombathelyi bemutató: a példány a darab átdolgozójaként Jirí Daneket és Ivo Krobotot tünteti föl. Persze ez az előadás egészen más lesz, mint a prágai volt, és nem csak azért, mert más a helyszín, mások a színészek: sok minden megváltozott azóta a világban, Közép-Európában is. Hát hogyne: a színészek. Az Őrnagyot Szabó Tibor, Tót tűzoltóparancsnokot Bajomi Nagy György, Tótnét Németh Judit, Ágikát Csonka Szilvia, a postást Endrődy Krisztián játssza; de megjelenik Gizi Gézáné (egy rossz hírű nő) is, Vlahovics Edit személyében.
„Történik egy hegyvidéki községben, a második világháború idején.” Szabó Tibor azt mondja, eddig bárhol kiderült, hogy ő lesz az Őrnagy, mindenki fölsóhajtott: „Ó, a Latinovits, a filmben.” (Nekem speciel már Ódor Öcsi jut eszembe először a Sitkei Színkör Soltis-rendezéséből.) Így vagy úgy: a Tótékat „mindenki ismeri”. Duró Győző idézi föl, hogy Örkény az 50-es években született kisregényéből (a rendező azt kéri a színészektől, hogy azt is olvassák el föltétlenül) Kazimir Károly felkérésére írt színpadi művet: a Tótékat 1967-ben a Thália Színházban mutatták be először. A siker tart azóta is, Krobot azt mondja, a mostanában érzékelhető Tóték-reneszánsz pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy „utoléri a művet a kor abszurditása”.
A WSSz-előadás jelmeztervezője Berzsenyi Krisztina, dramaturgja Duró Győző, zenei vezetője Müller Péter, korrepetitora Falusi Anikó, rendezőasszisztense Győrváry Eszter, díszlettervezője Horgas Péter, Vajon mit kezd azzal a rengeteg dobozzal?