Trokán Péter-2012.12.11.
Tényleg, jut eszembe, mentem én ennek a vonatnak a "zöldebbik" részével is, úgy tizen-egynéhány évvel ezelőtt a "hűség városába" is vagy öt évadon át, igaz, akkor még nem literenként vettük a benzint, úgyhogy inkább ismertem a 85-ös utat, mint a 86-ost. Hohó mindjárt Répcelakon vagyunk!
Ja, igen a takarékoskodás! Kényszerű divat lett idehaza is, pedig emlékszem egy családi történet kapcsán, mikor találkoztam először a híres svájci spórolás akkor még megmosolyogtató fogalmával.
Történt ugyanis, hogy a a keresztmamám, aki '56-ban Sopronban élt, a forradalom után meg sem állt Svájcig, két évig élt ott de az '58-as amnesztiát kihasználva hazajött. Természetesen hosszú élménybeszámolót tartott nekünk többek között arról, hogy...... és képzeljétek, ezek a svájciak úgy mennek a henteshez, hogy kérek két szelet karajt, és két szelet akármit, combot. Akkor anyám úgy ment a henteshez Újpesten hogy... Sanyikám adjon egy jó darabot abból a szép tarjából, meg egy jó darab, úgy kétkilónyi dagadót. Sosem felejtem el, anyám mekkorát nevetett ezen, hogy úristen ezek a svájciak micsoda egy népség, hát tudnak ezek vásárolni?
Hogy miért is jutott ez eszembe így Csorna után? Hogy is megyünk ma a henteshez?
Na meg is érkeztünk... Szombathely állomás, Szombathely állomás!
tp
Előző bejegyzés: