Dráma a kilencedikben
2022. február 1.
Antigoné. Szophoklész. Osztályteremszínház. Ezek a kulcsszavak a WSSZ egyik legújabb, készülő bemutatója kapcsán. Kísérleti előadás, ha úgy tetszik, de nem előzmények nélküli. A szereplők, szervezők reménye szerint a város sok tanulójának be tudják majd mutatni. Ott, ahol otthon érzik magukat. Az osztályukban.
Az előadás gazdái Németh Gyöngyi és Németh Andrea, a színház drámapedagógusai, illetve az ifjúsági színházi, diákszínházi kísérleteket, képzéseket támogató színészi stáb, amelynek tagjai természetesen szereplői is a darabnak. Jelenleg a próbák folynak, február 8-án lesz a színházban egy zártkörű, szakmai bemutató, majd ezt követően Németh Gyöngyi reményei szerint, mint valami modernkori vándorszínészek elindul a csapat a város középiskoláiba bemutatva a diákoknak saját közegükben az egyik legjobb görög drámát, amely egyébként kötelező tananyag. Ez a tény részben megkönnyíti a befogadást, részben megnehezíti.
A WSSZ kísérleti előadása, nevezhetjük annak, újraértelmezi az Antigonét, új, szokatlan környezetbe helyezi, modern, mai ruhákban, jelmezekben, jelzésszerű utalásokkal a dráma eredeti korára. S ami nagyon sajátos, az osztályterem berendezését díszletként, kellékként felhasználva. Minden, az asztalok, a székek, a tábla része lesz az előadásnak, s a diákok ugyan nézők, és nem szereplők lesznek a szó eredeti értelmében, de a sajátos közeg, a színészi játék maga mégis egyfajta egységbe kapcsolja őket a társulattal. Jellemző módon egy átdolgozott szöveget használnak a színészek, az eredeti Trencsényi - Waldapfel fordítást Máthé Zsolt átdolgozásában adják elő. Az előadást egyébként a diákok részvételére épülő feldolgozó foglalkozás kíséri.
Sajátos az is, hogy klasszikus értelemben vett rendezője nincsen a darabnak. A próbafolyamat során a stáb tagjai saját maguk „rakják össze” a darabot, építenek be szövegvariánsokat, gyakorlati megoldásokat egy-egy helyzetre. Betekintve egy-egy próbába, ezt szemmel láthatóan élvezik is. Röpködnek az ötletek, ha pedig valahol elakadni érzik az előadást, vagy törést vélnek felfedezni, akkor komoly szakmai vita során jutnak el konszenzusra, odafigyelve arra, hogy az adott közegben, az osztályterem sajátos közegében miként érhető el a kívánt hatás. Ez sokszor együtt jár a dráma értelmezésével, s a külső szemlélőben óhatatlanul felmerül, hogy ez az építkezés, ami a színészi, rendezői munka sajátja, miközben nem könnyű, sokszor megszenvedett folyamat, legalább olyan érdekes, mint maga a kész előadás, valósuljon meg igazi színpadon, vagy éppen osztályteremben. Hogy kézzelfoghatóbb legyen a készülő előadás jellege, csak egy példát idéznénk: Kreón (Horváth Ákos) és Haimón (Jámbor Nándor), apa és fiú összecsapása Antigoné sorsát illetően az iskolai tábla előtt zajlik, amelyre néha indulatosan krétával kulcsszavakat vésnek fel, aláhúzzák, hivatkoznak rájuk, nyomatékosítva ezzel mondandójukat, érvelve igazuk mellett. Kreón pedig, nyilván nem véletlenül, sokszor úgy viselkedik, mint egy tanár, vagy osztályfőnök, ha jobban tetszik iskolaigazgató, aki ezek szerint nemcsak városában, de az iskolában is király.
Lesz a darabban gitár, erősítő, de természetesen lesz Szophoklész és Antigóné is, hiszen a dráma eredeti mondanivalója nem csorbul majd, Németh Gyöngyi reményei szerint inkább felerősödik és értelmezhetőbbé válik. Izgalmas a próba, s ez előrevetíti, hogy az előadás is az lesz. Egy kísérlet mindig izgalmas, kihívás és feladat. A darabot egészen az iskolai év végéig játsszák majd (aztán majd ősszel tovább), remélhetőleg minden középiskolában, s nem csak a kilencedikesekre számítanak potenciális nézőként. Az említett színészeken kívül játszik még Bálint Éva Antigóné szerepében, Papp-Ionescu Dóra Iszménéként, az Őr Szabó Róbert Endre, karvezetők Németh Andrea és Németh Gyöngyi, Teiresziász hangja Szerémi Zoltán. Zene: Némedi Árpád és Szabó Róbert Endre.
Az előadás kimondott célja pedig, hogy derítsük ki, ma is időszerűek-e a konfliktusok, amelyeket a maga korában Szophoklész megfogalmazott. A válasz gyaníthatóan igen lesz. Antigoné
Sajátos az is, hogy klasszikus értelemben vett rendezője nincsen a darabnak. A próbafolyamat során a stáb tagjai saját maguk „rakják össze” a darabot, építenek be szövegvariánsokat, gyakorlati megoldásokat egy-egy helyzetre. Betekintve egy-egy próbába, ezt szemmel láthatóan élvezik is. Röpködnek az ötletek, ha pedig valahol elakadni érzik az előadást, vagy törést vélnek felfedezni, akkor komoly szakmai vita során jutnak el konszenzusra, odafigyelve arra, hogy az adott közegben, az osztályterem sajátos közegében miként érhető el a kívánt hatás. Ez sokszor együtt jár a dráma értelmezésével, s a külső szemlélőben óhatatlanul felmerül, hogy ez az építkezés, ami a színészi, rendezői munka sajátja, miközben nem könnyű, sokszor megszenvedett folyamat, legalább olyan érdekes, mint maga a kész előadás, valósuljon meg igazi színpadon, vagy éppen osztályteremben. Hogy kézzelfoghatóbb legyen a készülő előadás jellege, csak egy példát idéznénk: Kreón (Horváth Ákos) és Haimón (Jámbor Nándor), apa és fiú összecsapása Antigoné sorsát illetően az iskolai tábla előtt zajlik, amelyre néha indulatosan krétával kulcsszavakat vésnek fel, aláhúzzák, hivatkoznak rájuk, nyomatékosítva ezzel mondandójukat, érvelve igazuk mellett. Kreón pedig, nyilván nem véletlenül, sokszor úgy viselkedik, mint egy tanár, vagy osztályfőnök, ha jobban tetszik iskolaigazgató, aki ezek szerint nemcsak városában, de az iskolában is király.
Lesz a darabban gitár, erősítő, de természetesen lesz Szophoklész és Antigóné is, hiszen a dráma eredeti mondanivalója nem csorbul majd, Németh Gyöngyi reményei szerint inkább felerősödik és értelmezhetőbbé válik. Izgalmas a próba, s ez előrevetíti, hogy az előadás is az lesz. Egy kísérlet mindig izgalmas, kihívás és feladat. A darabot egészen az iskolai év végéig játsszák majd (aztán majd ősszel tovább), remélhetőleg minden középiskolában, s nem csak a kilencedikesekre számítanak potenciális nézőként. Az említett színészeken kívül játszik még Bálint Éva Antigóné szerepében, Papp-Ionescu Dóra Iszménéként, az Őr Szabó Róbert Endre, karvezetők Németh Andrea és Németh Gyöngyi, Teiresziász hangja Szerémi Zoltán. Zene: Némedi Árpád és Szabó Róbert Endre.
Az előadás kimondott célja pedig, hogy derítsük ki, ma is időszerűek-e a konfliktusok, amelyeket a maga korában Szophoklész megfogalmazott. A válasz gyaníthatóan igen lesz. Antigoné
szerző: Ráadás Magazin