A boldogság lehet döntés kérdése?

Egy készülő bemutató kapcsán mindig adekvát a kérdés, miért pont ezt a darabot választotta a rendező?

Amikor Zalaegerszegen voltam stúdiós, játszották a színházban és felkeltette az érdeklődésemet a darab kettőssége: miközben szórakoztató és könnyed, mély drámai súlyokat is hordoz. Barta Lajos csodálatosan bontja ki a figurákat, még sincs túlírva, a könnyedségén keresztül szívbemarkoló történet ez, nem feltétlenül boldog végkifejlettel. A látszólagos boldog befejezésben ugyanis rengeteg keserűség van. Nelli a 4. felvonásban azt mondja Komoróczynak, hogy az életben nincsen szép csúnya nélkül, nincsen jó rossz nélkül. Az egész életünk fény és árnyék, és ennek a kettőnek az egyensúlya. Aki csak az egyiket reméli, várja, az bolond. Ez a kettősség végigvonul a darabon. Komoly kihívás mindezt olyan részletgazdagon felfejteni, ahogy a való életben természetesen, magától értetődően történik velünk. Egy látszólag egyszerűnek tűnő élethelyzet, mint például egy összeveszés vagy tragikusnak megélt pillanat is hordozhat magában humort. Egy-egy reakció sokszor összetett lelkifolyamat eredménye. Ez a fajta önreflektív hozzáállás nagyon izgatott.

Keserűség és/vagy irónia?

Keserűség, irónia, boldogság, kétségbeesés, remény – ezek váltakoznak a Szerelemben. Barta három évszakot jelenít meg a négy felvonásban, beemelve a darabba a természetet. Többször beszélnek a helyről, a Macska-zug nevű városrészről, ahol a Szalay család él. Úgy képzelem, hogy az utolsó házak egyike az övék, csak pár perc séta és ott az erdő, távolabb a templom, a városközpont. Komoróczy is beszél a természetről, hogy olyan borzasztó nagy az ég és olyan sok a fa, hogy azt nem lehet elviselni, agyonnyomja az embert. Rácsodálkozik, milyen kicsi az ember a világban. Minden viszonyítás kérdése. A gondoknak mindig van ellenpontja, a lányok levertségének ellenpontja például a nyári utcát belepő sziromszőnyeg. Izgalmasan billegteti a szerző ezeket a helyzeteket. A darabban minden szerep jó, főként a mamáé, és a három lányé. Abszolút női darab és szerintem emiatt igényli is a női rendezőt. Néhány rendezést láttam, sajnos pont Novák Eszterét nem. Az ő szövegkönyvét használjuk egyébként mi is, amelyet Kárpáti Péterrel dolgoztak át, csodálatos megoldásaik vannak. A nyelvezetéhez nem nyúltak, mi sem akartuk átírni. Sajátos, édes világa van ennek a szövegnek. A szórend használata és a korabeli kifejezések teszik kedvessé és játékossá. Ritmusában és kifejező erejében már-már költői. Olyan dolgokat emeltünk be a Novák - Kárpáti változatból, amelyek másképp fűztek össze jeleneteket. Egy-egy jelenet közé szúrtunk be másokat. A lineáris történetmondást itt-ott összeziláltuk, zaklatottabbá tettük, azért, hogy követhesse a belső tempót, azt a feszültséget, amely a ma élő ember számára természetes. Ezen kívül nem volt szükség “modernizálni” a darabot. A boldogságkeresés ugyanilyen módon van jelen az életünkben, ugyanúgy érnek minket csalódások, és ha összetörik a szívünket ugyanolyan kétségbeesettek vagyunk, mint száz évvel ezelőtt. Lényeges különbség a nők társadalomban betöltött szerepében mutatkozik. Ezt az apropót használjuk majd a műsorfüzet szerkesztésénél, kisebb nőtörténeti betekintést nyújtva a nézőnek.

Azt mondja ez egy női darab, női rendező kell hozzá. Mitől lesz más, ha női kézbe kerül?

Igyekszem minden szereplő igazságát szem előtt tartani. Úgy érzem, ismerem ezeket az embereket, régi jó ismerőseim, hús-véremberek valódi élettel és valódi szándékokkal. Megértem őket, a motivációikat, nem ítélkezem, de nem is szépítek. Szerintem az igazi nagy különbség a Komoróczy figurájához való viszonyban mutatkozik meg. Elsőre adná magát, hogy csupán egy önző fiatalembernek tekintsük. De ha komolyan vesszük, amit Komoróczy önmagáról mond, hogy az ember a múltat is éli és az ősei szenvedéseit hordozza az idegeiben, a vérében, akkor megérthetjük azt a szinte autista, mániás hozzáállását az élethez, ami első pillantásra egoizmusnak tűnhet. Fontosnak tartom, hogy végig fenntartsam a szereplők felé érzett nézői szimpátiát. Emiatt azon gondolkodtam, mit találnék nőként vonzónak ebben a “figurában”? Ahogy elkezdtük próbálni, megfogalmazódott bennem, hogy Komoróczy szinte olyan, mint Dosztojekvszkij Miskin hercege. Meglepően sok hasonlóságot fedezhetünk fel a két figura között: mindketten árvák, egy távoli családtagnak köszönhetik életüket, felnőttként felkeresik a rokonaikat, ahol mindkét helyen három lánygyermek van. Komoróczynál is fellelhető az a fajta gyermeki ártatlanság és tisztaság, amely Miskint jellemzi. Nem ő tehet a terheltségéről. Ha a gyermekiségét emeljük ki, akkor szerethetővé válik. Ez a férfi furcsa kis madár, aki a negyedik felvonásban eljátssza a saját halálát, mert gyermeki lényéből fakadóan úgy képzeli, hogy irányíthatja azt. Az én lelkemnek jobban esik ezt a vonalat követni. Komoróczy mindig ugyanazzal a lelkesedéssel veti bele magát abba a reménybe, hogy az élete elrendeződik; hogy megtalálta azt az embert, azt a nőt, akire vágyik.

Kik a színészeken kívül a legfontosabb partnerei a rendezés során?

Kiss Borbála díszlet- és jelmezterveit kell először említenem. Nagyon szép és egységes lett a látvány. A darab cselekménye 1913 őszétől indul, a következő nyáron már ki is robban az I. világháború, ez meg is jelenik a darabban, amikor elmondják, hogy az ezredet elvezénylik. Ezt az utalást nem akartam kivenni. Emiatt a néző azt várhatná, hogy korabeli legyen a jelmez, a díszlet, de mi inkább absztraháltuk azt, saját, külön világot teremtve ezzel. Forgószínpaddal dolgozunk, nem csak a különböző helyszínek könnyebb megjelenítése miatt, hanem az így adódó terek többletjelentését használva. A folyton körbe-körbe forgó világ az élet körforgását is szimbolizálja majd. Erre erősít rá Horváth Dudu zeneszerző munkája, amely ugyanerre asszociál. Örülök annak is, hogy az előadásban dolgozik Tóth Réka Ágnes, aki a színház új dramaturgja. Örülök, mert kifejezetten jó érzéke van a költői szöveghez.

Mit szeretne, hova jusson el a darab végére a néző?

Inkább érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban, mint megfogható erős koncepció. Ez olyan, mintha tudnék arra a kérdésre válaszolni, hogy mi az élet értelme? Miért vagyunk itt a Földön? Szeretném, ha a néző rácsodálkozna az élet bonyolultságára és ugyanakkor az ember egyszerűségére. Hogy a boldogság lehet döntés kérdése...