Sötét hangulatú álmok rendezője

Honnan származik a most forgatott filmed ötlete, története?

Kritikaként rendszerint mindig megkapom, hogy miért kell ilyen sötét hangulatú filmeket készíteni? Hogy az ötletek honnan jönnek, igazából fogalmam sincsen. Általában úgy van, hogy felébredek, és ott van a fejemben egy történet. Ez is így jött. Ezen egyébként nagyon sokat gondolkoztam. Egy elég csavaros thrillerről van szó ugyanis. Szó szerint, össze kellett érnie, vagy mondjuk, mint egy kalácsnak, meg kellett kelnie. Ez valójában egy nagyon agyalós, összetett nyomozás története.

Anélkül, hogy elárulnánk a végkifejletet, vagy elrontanánk a majdani nézők szórakozását,a csattanót, a meglepetést, mit lehet tudni a film sztorijáról?

Azért nem lehet valójában ezt a történetet elszpoljlerezni,- szerencsére, bár lehet, hogy ez egy adott pillanatban inkább egyfajta szerencsétlenség lesz -, mert ez egy elég egyszerű történet. Néhány mondatban elmondva talán túlságosan is egyszerűen hangzik. A lényeg inkább az, ahogyan el van mesélve, és amilyen vizualitással fel van építve. Nem is könnyű az egész sztori lényegét szavakba önteni. Dióhéjban talán annyi, hogy van egy turistánk, aki az erdőben talál egy holttestet, majd a helyszínen találkozik egy alakkal, aki feltételezhetően a gyilkos. Bekapcsolódik a rendőrség, miközben a hősünk találkozik egy lánnyal, akit valójában elraboltak. Őt Nagy-Bakonyi Boglárka alakítja. A főszereplőt Balogh János játssza, és a sztori szerint ő maga válik idővel gyanúsítottá, éppen ezért a gyilkosságot neki kell kinyomoznia. Amikor A pincét rendeztem, még nem ismertem a Weöres Sándor Színház csodálatos művészeit, hiszen ugyan Szombathelyen nőttem fel, de vagy hét-nyolc éven át, pont, amikor a színházat alapították, azokban az években éppen Pécsett, és Budapesten éltem. A szakmában dolgoztam, rendezőasszisztens voltam különböző filmekben. Mivel reklámfilmeket is forgatok, megismerkedtem a forgatásokon a színház társulatának tagjaival, és valójában innen van a közelebbi ismeretség. A Pásztor című filmemben Endrődy Krisztián és Horváth Ákos szerepeltek a WSSZ-ből, majd csináltam a vadászati kiállításra állami megbízásra egy dokumentumfilm-sorozatot, amit Vas megyében és Nyugat-Magyarországon forgattunk, és nagyon sok mindenkit „kipróbáltam”. Ez szerencsés helyzet volt, hiszen egy valódi castingon feszült általában a légkör, munka közben megismerni egy színészt viszont egészen más. Szinte az egész társulat szerepel ebben a filmben. A főszereplő, ahogy említettem Balogh János, benne van Horváth Ákos ebben a filmben is. Nagy-Bakonyi Bogi a női főszereplő, játszik még Némedi Árpi, Szabó Róbert Endre, és Antal D. Csaba. Ez a film az előzőkhöz képest egy jóval nagyobb vállalás. Én egy helyben topogni nem szeretek. Az első film A Pince, aztán annál jóval nagyobb vállalás volt A Pásztor, ez a mostani pedig még háromszor, vagy négyszer is nagyobb vállalás.

Ez nyilván kihat a film büdzséjére is.

A film büdzséjét alapjában véve külföldi befektetők adták össze. Magánfinanszírozás és közösségi finanszírozás adódott hozzá ehhez.

Hol tart a forgatás?

Harminc forgatási nap van összesen, a múlthétvégén volt a huszonkettedik. Látványos, de kisebb jelenetek vannak hátra. Kórházi jelenetek, víz alatti felvételek, és van egy vadvízi rész, ami miatt ki kell mennünk Szlovéniába forgatni, mert csak ott van erre alkalmas helyszín.

Ugyanazok alkotják a stábot, mint a korábbi filmjeid esetében, vagy van változás?

A stáb tagjai nagyjából ugyanazok. Szerintem nagyon fontos, hogy legyen egy szakmai kohézió, de fontos, hogy legyen e mögött személyes kapcsolat is. Nagyon nehéz témákat feszegetünk, a bizalomnak emiatt is nagyon nagy jelentősége van. A Pincének meg A Pásztornak is Grósz Artúr volt a zeneszerzője, és ugyanúgy Tóth Gergely az operatőr most is. A hangmérnökis ugyanaz a Bodza Ottó.

Mennyi időt vesz igénybe az utómunka, elsősorban a vágásra gondolok?

A terv az, hogy nyárra szeretnénk ezzel az egésszel elkészülni, a tematika miatt pedig a bemutatót október-novemberre tervezzük, lehetőleg még a karácsonyi dömping előtt.

A film címe végleges, vagy csak munkacím?

Még nincsen végleges cím, a Beszélő trófeák egy angol átiratból való. Még nem ugrott be, nem álmodtam meg a valódi címet, ami definiálhatná a filmet.

Már gondolkodsz további filmeken is, vagy most csak arra koncentrálsz, amit éppen forgattok?

Rengeteg ötletem van még talonban. Sokkal több ötletem van, mint amennyi egy életbe belefér. Természetesen az anyagi lehetőségek fogják meghatározni, hogy melyikből lesz film. Igyekszem előrehaladni, hogy minél több potenciális lehetőségből film lehessen.

Szombathely a bázis, de nem gondolkodtál azon, hogy ezzel be is határolsz nagyon sokmindent, emberileg, művészileg?

Igen, Szombathelyen élek és forgatok. Bizony a váltás napirenden van, hiszen a határainkat feszegetjük a lehetőségek tekintetében. Nyilván a legnagyobb fejtörést a forgatásokon pont ez okozza. Olyan dolgokat akarok, ami itt nincs, és akkor bizony nehéz kompromisszumot kötni. Azt azonban nagyon fontos, hogy a filmben nagyon tehetséges színészekkel dolgozhattam együtt. Olyan nagyszerű alakításokat láthatnak majd a nézők, mint bármelyik „nagy” mozifilmben. A professzionális színészi játékot a stáb tagjaitól maradéktalanul megkaptam és megkapom.