Impulzivitás és bensőségesség
A tárlatot Oroszy Csaba festőművész nyitotta meg, az eseményen Horváth Soma kultúráért is felelős alpolgármester mondott köszöntőbeszédet. Horváth Jánost nem lehet beskatulyázni, nagyon határozott festő volt, egyedi világlátással. Valójában a „horvátjánosizmus” képviselője. A tavaly, 91 éves korában elhunyt művész utánozhatatlan hangvételű alkotásokkal ajándékozta meg az utókort.
A győri Vagongyári Szabadiskolában Tóvári Tóth István volt az első mestere. 1950-54 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere: Hincz Gyula. 1958-ban Szombathelyen telepedett le. 1992-ig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Tagja volt a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, a Magyar Vízfestők Társaságának, a Les Européennes de l’Art en Thiérache csoportnak. 1967: Pannonia Biennálé-díj, Murska-Sobota; 1973: Pannonia Biennálé-díj, Szombathely; 1985., 1990., 1995: Vásárhelyi Tárlat, nívódíjak; 1987: Nívódíj, Hajdúböszörmény; 1988: Országos Tájképbiennálé, Hatvan, ezüst diploma; 1990: Káplár Miklós-emlékérem; 1995: Tavaszi Szalon, Szombathely, Életműdíj. A természet, a táj, a vidéken élő ember iránt elkötelezett magyar festészet hagyományait vállalta, a vásárhelyiekkel mutat rokonságot. Dunántúli tájak, őrségi porták, néprajzi rekvizítumokat csoportba fogó csendéletek, tevékeny földközeli emberek, szikár arcok sorakoznak szűkszavú képein. Horváth János teljes életművét csak egy erre szakosodott intézményben lehetne bemutatni. Nagyon sok külföldi alkotóval alakított ki baráti kapcsolatot, sokszor vett részt művésztelepek munkájában.
Ezen a tárlaton a nagyközönség által ismert művekből egyetlenegy szerepel, a Hortobágy című kép. Nagyon sokat dolgozott pasztellel, de élete első szakaszában és már teljében levő művészként pedig temperával, ahol lazac-rózsaszínekkel, kékekkel, színes szürkékkel olyan vibráló felületeket tudott létrehozni, amik tele voltak impulzivitással, energiával, erővel, ugyanakkor mégis csendesek voltak, bensőségesek és békét sugárzók. Ez az emlékkiállítás gyönyörűséges összessége annak, amit ő alkotott sajátos, egyedi nyelvén. - mondja Oroszy Csaba festőművész, a Weöres Sándor Színház galériájának kurátora.
Azért kamaratárlat a mostani, mert egy nagyon kis szeletet villant fel Horváth János életművéből. Ezen belül is a személyességet kerestük, azt a csendes, és még nem látott Horváth Jánost, ami a nagyközönségnek esetleg még ismeretlen. Az intimitásokból villant fel néhány apró momentumot a kamaratárlat. - vallja Oroszy Csaba.
Horváth János az Őrség színeinek és formáinak nagy szerelmese volt, 1972-ben vásárolt parasztházat Szalafőn, ahol az ott élők és a környék rengeteg témát adott számára. Munkásságát csaknem 20 díjjal, kitüntetéssel ismerték el; köztéri munkái pedig Celldömölktől Őriszentpéteren át, egészen Debrecenig láthatóak az országban, ezzel is megőrizve művészetét az örökkévalóság számára. - emelte ki köszöntőjében Horváth Soma alpolgármester.
A tárlat a színház nyitvatartási idejében ingyenesen látogatható április végéig.
Forrás: vaskarika.hu
Képek: szombathely.hu, Ráadás Magazin