"Aki komolyan veszi az embertársait, önmagát és a mesterségét, annak nehéz a sorsa" ez volt a hitvallása Somlay Artúr kétszeres Kossuth-díjas színésznek, a múlt század első fele egyik legnagyobb művészének. A kamasz Somlay otthonról megszökve és vándorszínésznek állt és a Vígszínház színiiskolája után 1907-ben lett a budapesti Magyar-, majd a Nemzeti Színház művésze.
Alakításait drámai erő, sodró szenvedély, elmélyült jellemábrázolás tette emlékezetessé. Közel félszáz filmet forgatott, legemlékezetesebb alakításai közé tartozik a „Valahol Európában” karmestere és a „Különös házasság” Fischer érsekje. Kiválóan írt prózát, verset, forgatókönyvet, színdarabot . Még nem volt 25 éves, amikor a Népszínház bemutatta a „Veszedelem”című alkotását. Az elsők között szavalta pódiumon Ady Endre verseit. A Nemzeti Színháznak 1948-ben lett örökös tagja, és megkapta az első, majd 1951-ben második Kossuth-díját. 1950-ben kiváló művész címmel tüntették ki. 1948 és 1950 között a Színiakadémián tanított. A barátain segíteni mindig kész, "indulatos humanistának" nevezett művész nyílt és igazságszerető természet volt, így a negyvenes évek végén is kiállt kitelepítésre ítélt pályatársai mellett. A kulturális életet teljhatalommal irányító kommunista kultúrpolitikus, Révai József eleinte eleget tett a színészfejedelem közbenjáró kéréseinek, ám elérkezett a nap, amikor csak kiüzent a várószobába: „nem érek rá”. Somlay hazament, elővett egy üveg konyakot és egy doboz altatót és egyetlen éjszaka alatt elfogyasztotta mind a kettőt, 1951. november 10-ének hajnalán érte a halál. 1952 óta utca viseli a nevét Szombathelyen.
