Sisi, akit Elisabethnek hívtak
Elisabeth, Elisabeth! Zakatol a fejemben a musical legismertebb dala, hiszen nem egészen egy hónapja láttuk a Sisi életéről szóló darabot Kecskeméten Szente Vajk rendezésében. A sors furcsa játéka, hogy az előadásra készülve újra elolvasgattam ezt-azt a neten a császárné életéből. Nem is beszélve a nyári korfui látogatásról, amikor is a zöld sziget fővárosában kedvenc görög istenének, Akhilleusznak emelt kastélyában is járhattunk. Igaz, én már másodszor. Kamaszkoromban meg jó párszor láttam a Hofburgban ennek a különleges asszonynak a lakosztályát. Gyerekekkel és barátokkal, akárhányszor jártunk a császárvárosban újra és újra meg kellett néznünk. Talán a történelem iránti elköteleződés vitt minket oda, vagy csak mert Bécsben lakva, később járva-kelve elkerülhetetlen, hogy alkalmanként betérjen az ember. És mindig talál valami újat. Piros süppedős szőnyeget, porcelán mosakodótálat, fésülködőasztalkát, és kölnisüveget, lovaglónyerget és mennyezetről alálógó gyűrűt. Erre csimpaszkodva tornászott ugyanis Sisi, hogy megőrizze legendás karcsúságát. A Hofburg egyébként is lenyűgöző, elegáns szimbóluma az uralkodóháznak, a szigorú szabályok vezérelte életnek. Mindannak, amit Sisi annyira gyűlölt. Korfu egészen más, a hegyen elterülő csodás kertben a haldokló Akhilleusszal, az összehordott bútorokkal, a burjánzó indákkal befutatott kőmedencékkel az udvaron. Imádnivaló. A császárné karcsú alakjával a bejáratnál. Az ötvencentis derékbőségéről ódákat zengtek akkoriban a divatlapok. Az életnagyságú szobor olyan nagyon vékony, mellé állva bárki készít szelfit, olyan mintha szükségszerűen meg kellene támasztania Sisit, hogy a szél el ne fújja. Elisabeth mindig erre vágyott. Igazi támaszra, támogató szeretetre, hűségre, szerelemre, őszinteségre és olyan szellemi környezetre, amely a szabadságban gyökerezik. Sorsa tragédiákban bővelkedik. Nemcsak ifjúkorában, de később is folyton ott lihegett nyakában a halál, ahogyan ezt a róla készült musical csodálatosan felmutatja. Wittelsbach Erzsébet, magyar királyné, bajor hercegnő 1837-es esztendő szentestéjén született – állítólag egy foggal a szájában-, 16 évesen lett felesége I. Ferenc Józsefnek. A bécsi udvari protokollt rendkívül rosszul viselte, különösen nehezen viselte anyósa, Zsófia hercegné mindent uraló természetét. Sisi tífuszban veszítette el a lányát, fia, Rudolf pedig saját kezével vetett véget életének. Elisabeth életét tragédiák sora szegélyezte. Házassága a trónörökössel megromlott, lelki terhei kikezdték az egészségét is. Hosszú éveken át küzdött Ferenc József szeretetéért, harcolt azért, hogy Zsófia hercegnétől függetlenül nevelhesse a gyerekeit, nem akart az udvar terhei alatt megroppanni, saját elvei mentén kívánta volna szervezni az életét. Nehéz szerep. Az uralkodócsaládok keresztje mindig ez. Méltósággal élni a hatalommal, felelősséget vállalni egy országért, hazáért, befolyással lenni a világpolitikai, gazdasági éltének alakulásáért és közben jól élni. Sisi mindkettőre vágyott. Élvezte a hatalmát, és tudott élni is vele. Szép és okos is volt. Talán csak az érzelmei, a szabadságvágya és határozott elképzeléseinek nem volt képes gátat szabni. Úgy vélhette joga van a saját akaratát érvényesíteni. Sok időbe telt, mire megtalálta helyét az udvarban. Az élet kegyetlensége, hogy korán jött el érte a halál. Mindössze hatvanéves volt, amikor merénylet áldozata lett. Gyilkosa nevét jól ismerjük, a merénylet pillanatát képek is megörökítették. Sisi leheletvékony, törékeny teste volt Lucheni kiélezett reszelőjének a célpontja. A genfi tó partján, szíven szúrta ez az olasz anarchista, Sisi magyar királynét.
Felkészülten érkeztem tehát a Savaria Múzeum kiállítására, mert tudtam, hogy biztosan megtudok még valami újat. Sisi ugyanis örök. Lenyűgöző szépségű nő, aki az elmúlt évszázadokban olyan megkérdőjelezhetetlen ikonná vált, hogy nemcsak Bécs-szerte, és Európában, de a világon mindenütt a szabadság és a női egyenjogúságért folytatott küzdelem egyik szimbólumává vált.
Csapláros Andrea múzeumigazgató a megnyitón elmondta, Sisi generációkon áthidaló kultusza érkezett meg Szombathelyre, és tekinthetők meg azok a darabok, melyek személyesen is köthetők a királynéhoz. Az embereket ma is érdekli az a szépség, az a sportosság, ami Sisiből sugárzott. Egy olyan császárnak volt a felesége, aki az 1848-as események miatt nem nyerte el a magyarok szívét, de Erzsébet királynénak sikerült ezt az idegenkedést feloldania. Sisi valóban a magyarok királynéjává vált, nyelvtudásával, azokkal az emberekkel, akikkel körülvette magát, a magánéletében és az udvarban is elérte, hogy megkedveljék.
Dr. Nemény András polgármester óriási büszkeségnek tartja, hogy egy ilyen népszerű kiállítás Szombathelyre jöhetett. Ez a kiállítás több, mint vizualitás, inkább egy életérzés megjelenítése, mely a 19. század 2. feléhez kötődik, és időben nincs is annyira távol tőlünk, az emberek mégis teljesen más életmódot folytattak akkor. A kérdés az, hogy mi Sisi titka, hogyan tudott ilyen hosszú időn át népszerű maradni? Leginkább azért, mert sokaknak sikerült érzelmileg azonosulni vele. A szabadságharc leverése után megjelent egy olyan nő, aki saját maga is szabadságharcot folytatott a bécsi udvarban, azért, hogy a saját döntései érvényesülhessenek. Ha minden területen nem is, azért néhány sikert elért, például az öltözködésben, vagy a saját teste fölött való rendelkezésben. Ragaszkodott az 50 kilóhoz és az ötvenes derékbőséghez. Saját választása volt a magyarok és a magyar nyelv szeretete is. Mikszáth Kálmán azt mondta róla, hogy a szeme mosolyával egy szomorú országot vidított fel. A fekete és fehér szín is Sisi választása volt, a fény-árnyék ellentétének kifejezése. Sissi a fényben élt, ám időnként visszavonult az árnyékba. A két szín pontosan megfelel arra, hogy bepillantást nyerjünk az életébe, a mindennapjaiba, az akkori élethelyzetbe, és mai szemmel vizsgáljuk meg azt a korszakot.
