A költészet zene, de lehetne bármi

A magyar költészet napját hétfőn este nagyszabású, izgalmas programmal, előadással ünnepelte a Weöres Sándor Színház. Pódiumbeszélgetéssel, megzenésített versekkel, zenekarral, élő zenével, felolvasással, költőkkel, színészekkel, és nem utolsósorban telt házzal.

Az apropót az ünnepen kívül a Lehetnék bárki – Kortárs és kortalan versek című válogatáskötet pandémia miatt megkésett bemutatója jelentette. A kötetben szereplők közül három költő: Seres Lili Hanna, Vajna Ádám és a szombathelyi kötődésű Szauer Ágoston vendégeskedett a színpadon, akikkel a kötet szerkesztője: Péczely Dóra beszélgetett. A költők elmondták, felolvasták saját verseiket, a Zaporozsec zenekar pedig megzenésített a kötetben szereplő verseik közül egyet-egyet. Az este krónikájához tartozik még Nagy Cili és Sipos László Márk felolvasása, illetve a Zaporozsec zenekar előadása, amely például József Attila, és más jól ismert költők verseit zenésítette meg. Persze az, hogy mi történt hétfőn este a színház nagytermében fontos, és lényeges dolog, az igazán fontos azonban az, hogy költészetről beszélgettünk, verseket hallgattunk, miközben nagyon óvatosan ugyan, de próbáltuk megfejteni, hogy az elmúlt évtizedekben (évszázadban?), hogyan változott meg a költészet metódusa, szerepe, mondandója, változott-e valójában, s ha igen, miért? A szabad vers előtérbe kerülésével, a kötött formák, rímek, ritmika gyengülésével veszített-e a vers valódi lényegéből, vagy csak átalakult, alkalmazkodott korunk elvárásaihoz, közösségi tereihez, amelyek immár nem szalonok, színpadok, művelődési házak feltétlenül, hanem mindinkább az online tér.

Lehetek bárki - költészet napja fotó: Mészáros Zsolt
Lehetek bárki - költészet napja / Mészáros Zsolt

Péczely Dóra egyszerre volt a kötet szerkesztőjeként bennfentes, nagyon is bennfentes, és egyszerre kíváncsi érdeklődő, olvasó, verseket, költőket csodáló rajongó, akik mindig arra kíváncsi, hogyan születik meg egy vers, honnan jön a gondolat, és a forma. A Lehetnék bárki…- kötet különlegessége, hogy csak harminc alatti költők verseit fogja össze, akiknek forma-, és talán eszmevilága sem igazán kiforrott még, ahogy a kötet címe is sugallja: lehet még belőlük bárki. A kötetben szerepelnek klasszikus költők és kortárs, de már idősebb költők versei is, de mind olyanok, amelyek az adott költő harmincéves kora előtt születtek.

Lehetek bárki - költészet napja fotó: Mészáros Zsolt
Lehetek bárki - költészet napja / Mészáros Zsolt

Ehhez társult a zenekar tagjainak - életkoruk szerint talán már harmincon túlinak minősülő - Zaporozsec is, amely sajátos módon, stílusokat, és hangzásokat váltogatva nyúlt az egyes versekhez, s egészen a slágerek világát felidéző, énekelhető, dúdolható „megzenésítést” is produkált bizonyos szövegekből. Ehhez persze bizony kell a ritmus, a kötöttebb forma, és a rím is mégiscsak. Meglepő módon a színpadon beszélgetők legtapasztaltabbika, Szauer Ágoston verséből sikerült a legklasszikusabb, popos, rockos, slágeres hangzást előállítani a zenekarnak. Nyilván dalszöveget egészen más dolog írni, mint verset, de ha belegondolunk, Bereményi Géza Cseh Tamásnak írt dalai egyben a korszak legjobb magyar versei is, holott az első szövegeket leszámítva később eleve dalszövegnek születtek.

Lehetek bárki - költészet napja fotó: Mészáros Zsolt
Lehetek bárki - költészet napja / Mészáros Zsolt

Hogy könnyű-e manapság ebben a változó világban költőnek, vagy akár zenekarnak lenni, azt nehéz megmondani. A magyar nyelv hihetetlenül dallamos, lehetőséget ad szinte korlátlanul bármilyen klasszikus, vagy modern versforma alkalmazására, a magyar költészet hihetetlenül gazdag, talán nem ideillő szóval mindig is trendkövető volt, s ha a mai kor nem igényli feltétlenül a rímeket, kötött formákat, azért lássuk be, a költészet maga, mégiscsak zene, mondjon bárki bármit. A zene, főleg a modern, persze tartalmazhat disszonáns hangokat, hangzatokat, akár zörejeket is, de amikor az est végén a Zaporozsec megzenésítésében és előadásában felhangzik Weöres Sándor Valse triste-je (Szomorú keringő), akkor nem nagyon van mit mondani. A Valse triste színtiszta zene, még zenei hangok nélkül is, hangszerekkel és énekkel megszólaltatva pedig egészen lenyűgöző és hátborzongató a hangulat, amelybe ringat minket.

Az est legfiatalabb költője Seres Lili Hanna mondja ki, hogy hangosan is szokott magának verseket felolvasni, például legutóbb József Attilát, s ajánlja ezt mindenkinek, mert a hangosan megszólaló vers valami furcsa többletet, értelmezést ad az írottnak, olvasottnak. A szintén szombathelyi kötődésű Varga Bence, a Zaporozsec, - Péczely Dóra kedvenc szavával -, frontembere, pedig csak bólogat. Nem mondja ki, hogy a megzenésítés ehhez még csak hozzátesz. Nem mondja ki, csak aztán elénekli.

Lehetek bárki - költészet napja fotó: Mészáros Zsolt
Lehetek bárki - költészet napja / Mészáros Zsolt
Lehetek bárki - költészet napja fotó: Mészáros Zsolt
Lehetek bárki - költészet napja / Mészáros Zsolt
szerző: Ráadás Magazin
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.