Primadonnák és bonvivánok - 2000 év Thália szekerén
Bármilyen meglepő, de akár hollywoodi filmet is lehetne forgatni Savaria – Szombathely színházi életéről. A város ókori arénájában, vagy amfiteátrumában (vita folyik arról, hogy melyik elnevezés a helyes), nemcsak előadásokat, tűznyelőket, hastáncosokat láthattak a nézők, de talán gladiátorokat is. Döntöttek életről-halálról, nyilvános kivégzéseket tartottak, vértanúhalálra ítéltek püspököt, pellengérre állítottak bűnösöket. Jóval később pedig, a dualizmus korában, Szombathely kulturális élete legalább olyan pezsgő volt, mint a Monarchia bármelyik hasonló nagyságrendű városáé, sőt. A mutatványosok, kintornások, csepűrágók után következtek az iskolaszínházak, a szabadtéri bemutatók, majd 1200 fősre tervezett, álmodott, igazi színház több ezer bérletessel. A végül megépült Hauszmann féle színház ugyan nem lett ekkora, de csodájára jártak a kortársak, igazán Thália szentélyét idézte architektúrája. A sors különös fintora, hogy elpusztult, nem is épült újjá, ahogy sok más elődje a városban. A színházi élet nemcsak a színház épületére korlátozódott azonban, három mozi, fogadók, szállodák kínáltak helyszínt nemcsak a produkcióknak, de a „kivilágos kivirradtig” tartó mulatozásoknak, amelyen a színészek éppúgy részt vettek, mint a színházrajongó helybéli úri közönség. Folyt a pezsgő, zajlott a nagyvilági élet, a sugárúton pedig kifogták a kocsiból a lovakat, úgy húzták végig a primadonnákat a gavallérok: Márkus Emiliát, Fedák Sárit, Bajor Gizit, Honthy Hannát. A május 28-i előadáson megidéződik a nagy dívák, és bonvivánok alakja, de az a harc is, amit tehetős szombathelyi emberek vívtak azért, hogy legyen végre igazi teátrumuk.
Rendkívül szórakoztató módon, a korabeli sajtó társasági rovatán keresztül, képi illusztrációk, és zenei aláfestés segítségével, korabeli zsurnaliszták írásait felidézve ezúttal Németh Judit, Szerémi Zoltán és Sipos László Márk szórakoztatják a nagyérdeműt Kovács Ágnes moderálása mellett. Például tudomást szerezhetünk Déryné 1819-es látogatásáról, amikor is hajnalig táncoltak a színészekkel, miközben a helybéliek a fogadó falához csapkodták a drága pezsgős üvegeket, mert imádott színésznőjük nem ment le közéjük előadás után. De megtudhatjuk azt is, hogyan kelt át Szuper Károly 1841 telén a Duna jegén, hogy a zord hidegben társulatával „elvánszorogjon” Szombathelyre. Megidézik a nemzet csalogányának, Blaha Lujzának az alakját is, aki interjút adott a helyi lapoknak, amikor férjével, Splényi Ödön báróval, a Hungáriában lévő szállásukra hajtatott, s az emberek rengeteg virágcsokorral, és nagy éljenzéssel üdvözölték.
Az időutazás 2011 januárjáig folytatódik, amikor Az ember tragédiájának előadásával megnyitja kapuját a Weöres Sándor Színház.
Szombathelyi Thália
2022.05. 28. szombat, 17.00 Stúdiószínpad
Ingyenes a részvétel, de jegyirodai regisztrációhoz kötött. (+36 94 318 738 jegy@wssz.hu)