Bujdosás a művészetek birodalmán át
A Nagyvárosi bújdosók eredetileg Horváth János (Gedi) ötlete alapján jött létre, az együttes az ő koreográfiáját valósította meg, mondja Horváth Győző. A Nagyvárosi bujdosók valójában tematikus táncjáték Kiss Ferenc zenéjére. Rólunk és szeretteinkről szól, no meg azokról, akiket soha nem lehet megszeretni. Emlékek a generációnkról és a bujdosásáról. Fölsejlik bennük a gyerekkor, az iskola, a félelmek, az eszmélés meg a tűz, a zene, a hagyomány tisztelete és a lázadás, tájak és népek, a mítosz és a hivatal, kötelesség és a szerelem, az önrombolás és a kötelékek. Azok a bujdosók, akiknek legtöbbet köszönhetünk, név szerint is említődnek. Mindegyikük a művészetek és látomások birodalmán át vezet egyfajta tisztánlátás felé. Közülük ki versben, ki muzsikában, ki sivatagban vagy a szögesdrótok mentén bujdosott. Vagy a színek olajos illatába, vagy népköltészetbe, vagy játékba menekült valami elől. Mindannyian városlakók voltak. Tébolyult bolyongása közben tönkrement emberiséget ők és a hozzájuk hasonlók terelik folyton-folyvást a jó irányba örökkön örökké.
Az együttes nagyon szereti, ezt a produkciót, árulja el Horváth Győző. A táncjáték egy új, befejező résszel egészült ki, ennek koreográfiáját a két testvér, Krisztina és Győző készítették. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ebben a formában az előadás ősbemutatója lesz május 27-én. A táncok előtt Czirók Tamás Kiss Ferenc prózai és verses szövegeivel vezeti fel a betéteket. Az egyes részek a következő címeket viselik: Bujdosó álma, Ady verbunkja, Lumpok indulója, Szeress kicsim!, Varázsmező, Kicsi Ferkó keserve, Könyörgés a magyar hadifoglyokért, Radnóti notesza, Bartók szarvasai, Vándordal Brassótól Brüsszelig.
Az ötven perces táncjáték, minden bizonnyal, az összművészeti fesztivál leglátványosabb és legimpozánsabb bemutatója lesz.
