24 óra: benne az élet maga
Ahogyan Virag összecsapja a sarkát és meghajolva azt mondja: Nevem Virag, Lipoti Szombathelyről, hát, abban van valami hátborzongató. Gyanútlan egyetemistaként rábukkanni egy ilyen sorra Joyce Ulysses című regényében váratlan meglepetés lehet, különösen, ha valaki a nyugati határszélen olvas épp egy kényelmes fotelban. Szombathelyiként evidencia, hogy ennek a közel hétszáz oldalas könyvnek bizonyos helyein a város neve feltűnik. A regényt a magyar olvasók az 1974-ben megjelent Szentkuthy Miklós fordításában ismerhették meg, a 2012-es Magyar James Joyce Műhely újrafordított változatában első dolgom volt megkeresni ezt a szövegrészt. És mit találtam? „Én, Rudolph Virag, jelenleg dublini, (...) azelőtt a magyar Királyság szombathelyi lakosa”. Az Ulysses avatott ismerői, az akkori Berzsenyi Dániel Főiskola oktatói és lelkes olvasók, művészek, irodalombarátok 1993¬ban úgy döntöttek, erre a világirodalmi örökségre érdemes volna egyfajta Joyce-kultuszt építeni. Helytörténészek tudni vélték, hogy a Fő tér 41¬es számú házában élt valaha egy Blum família, joggal feltételezték tehát, hogy ez a valós adat összekapcsolhatja az életet az irodalommal.
A kezdetben a Kulturális Bizottság elnökeként, később alpolgármesterként is dolgozó Feiszt György akkoriban nagy lelkesedéssel fogadta a kezdeményezést. Úgy emlékszik Rasperger József, és Kaszap Sára kereste meg az ötlettel. Sokat gondolkodtak együtt a város identitásának megfogalmazásán. A Szent Márton¬kultusz tökéletesen meghatározta Szombathely helyét a világtérképen, de jókor jött a kérés, csináljanak együtt egy Bloom¬napot! Valami univerzális dolgot kerestünk, ami mindenkinek ugyanazt jelenti, és nem kell magyarázni. Szent Márton életútja ismert az egész világon, és Joyce mögött is ott van egy világirodalmi tradíció, továbbá fontos, hogy az írek és a magyarok történelmi kapcsolatai is messzire vezetnek. A világon több mint kétszáz városban van ezen a napon Bloomsday, pont Szombathely maradjon ki? A történész „Színre vitt hely”: A Joyce-kultusz Szombathelyen című írásában részletesen összefoglalja a szombathelyi ünnep húsz évét. Soha nem törekedtek arra, hogy a Blum-nap tömegeket megmozgató esemény legyen, de ki kell használni azt a lehetőséget, hogy a regényhős révén városunk erős szállal kötődik a világirodalomhoz. Dr. W. Farkas László angoltanár és Bloom-kutató is lelkes kezdeményező volt. Azt mondja, pontosan emlékszik az első június 16¬ra. – 1993-ban az akkori főiskola angol tanszékén indult minden. Azt kevesen tudják, hogy dr. Lőrinczy Huba irodalomtörténész hívta fel a figyelmünket arra, hogy a regény történésének napját meg kellene ünnepelnünk, ha már a város neve szerepel a könyvben. Így aztán 1994¬ben megszerveztük az első magyarországi Joyce-konferenciát.
A szakmai rendezvény köré kísérőprogramokat szerveztek, így kezdődött minden. W. Farkas László hangsúlyozta, hogy ez a kilencvenedik évforduló természetesen nem a regény megjelenési idejének jubileuma, hiszen az első kiadás éve 1922-ben volt, hanem a Bloom¬történet játszódási ideje, hiszen a könyv – látszólag – huszonnégy óra eseményeit meséli el: 1904. június 16. napját. A könyv befogadása nehéznek mondható és talán nem is várható el minden szombathelyitől, hogy egyvégtében elolvassa azt. Leszögezhetjük azonban, hogy manapság – talán Veres Gábor szobrászművész alkotásának is köszönhetően – alig van olyan városlakó, aki ne tudná, hogy kerül Joyce bánatos alakja a 41-es számú ház elé. Az angoltanár figyelmeztet, hogy egyáltalán nem számít, milyen az író megítélése a hazájában, az sem fontos, hogy a könyvet mindenki betéve ismerje, a kultuszok életre hívásának nem is ez a célja. - Szerintem ez egy jófajta alulról jövő kezdeményezés volt. Nincs más választásunk, Joyce-nak köszönhetően bekerültünk a világirodalomba.