Kreativitás, pörgés, változás – ettől jó a kellékes

2022. június 21.
Az évad legjobb háttérdolgozójaként Horváth Viktória, kellékes vehette át az évadzáró gálán a Holdbeli csónakos-díjat, amely évente a színház legkiválóbb szakmai teljesítményéért jár. A díj odaítélésének főbb kritériuma: az adott évadban a színház érdekében, annak bármely munkaterületén kifejtett kimagasló tevékenység. Horváth Viktóriával beszélgettünk.

Gratulálunk a díjhoz!

Köszönöm a gratulációt, óriási megtiszteltetés számomra, hogy hozzám került ez a díj, engem tartottak rá a legérdemesebbnek. Az esélytelenek nyugalmával néztem végig a gálát, és teljes meglepetés volt, hogy nyertem.  Csodálatos élmény volt, még így visszagondolva is libabőrös leszek. Szeretnék egyúttal gratulálni valamennyi díjazottnak, és megköszönni mindazoknak, akik a díj kapcsán bizalmat szavaztak nekem.

Holdbeli csónakos díjátadó gála fotó: Mészáros Zsolt
Holdbeli csónakos díjátadó gála / Mészáros Zsolt

Honnan, és hogyan indult a pályája?

Szombathelyi vagyok, és teljesen más pályán kezdtem az életemet. Ruhaipari technikumban végeztem a Telekiben, ez azonban nem teljesen az én elképzeléseimnek megfelelő volt, inkább divattervező szerettem volna lenni, de nem volt akkoriban erre lehetőség itt a környéken. Ezért inkább más vonalon folytattam tovább, marketing és reklámmenedzser képzést választottam. Ezt követően pedig a Kodolányin gazdasági informatikusként végeztem. Rögtön adódott egy lehetőség, egy német üzletlánc nyitott boltot itt Szombathelyen, és oda kerestek egy teljes friss csapatot. Úgy gondoltam, hogy ez jó lehetőség lesz, és kilenc évig az is volt.  Eladóként kezdtem, üzletvezetőként fejeztem be, folyamatosan emberekkel foglalkoztam, meg persze  papírmunka hegyekkel. A szabadidőm eléggé megfogyatkozott, és éreztem, hogy valami mást kellene csinálnom. Jött egy kicsi szusszanás, aztán keresgéltem, keresgéltem, végül rátaláltam egy másik, szintén kereskedelemi állásra, csak jóval kedvezőbb feltételekkel, több szabadidővel, rugalmasabb időbeosztással.  Gondoltam, hogy ez már kedvemre való lesz, de nem így történt. Valahol a lelkem mélyén mindig éreztem, hogy nem ez az én utam. Kirakatrendezőként is dolgoztam, a kreativitás utáni vágy mindig bennem maradt, és próbáltam olyan dolgok felé menni, amikben egy kicsit jobban megmutathatom magamat. Aztán szembejött velem a színház.

Pornó fotó: Mészáros Zsolt
Pornó / Mészáros Zsolt

Célzottan, vagy véletlenül?

Teljesen véletlenül. Az internetes felületen találtam egy hirdetést, jelentkeztem, felvettek. Ez négy évvel ezelőtt történt.

Négy év alatt nyilván sok előadásban működött közre.

Az első munkám Jordán Tamás Terror című darabjához kapcsolódott, sajnos nem sokat lehettem benne, mert közben áteveztem a Réthly Attila rendezte A három lány című darabhoz, mivel ott egy kellékes kiesett, és ezért átcsoportosítottak. Az volt az igazi mélyvíz.

Hogy melyik darab kellékese lesz, ez utasításos alapon dől el, vagy kívánsághangverseny?

Természetesen a kéréseinket meghallgatják, de igazságos módon történik a darabok elosztása. Legyen nagyszínpados is közte, legyen Márkus Emília terem is, legyen Stúdiószínpad is. Így lesz a munka elosztása teljesen igazságosan. Ha kérek valamit, akkor sok minden vezérel, a rendező személye, a színészek, a történet. Én nagyon kedvelem az olyan darabot, ami tömény. Ami folyamatos kellékezést igényel, ahol állandó a változás, és sok az átállás. Próbálok olyan darabot választani, pörgősebbet.

A szerepálmok mintájára van-e darabálma, amiben egyszer majd szeretne dolgozni?

Már megvolt. A padlás és A Pál utcai fiúk. Ezek a nagy kedvencek. Ezeket csodálatos dolog volt megcsinálni, nagyon sok kellékkel, mozgással váltással. A padlást rengeteg gyerek nézte meg, generációról generációra, vannak olyan ismerőseim, akik ötször, tízszer, tizenötször látták.

Az idei évadban melyik darabokban működött közre?

Ájlávjú, nagyon-nagyon kedveltem, a musicalek közel állnak a szívemhez. Fantasztikus volt végig a próbafolyamat, már nyáron elkezdtük. Izgalmas az előadás, rengeteg kellékkel, gyors váltásokkal.  Apró történeteket játszanak el a színészek, mindegyik történet három- öt perces. Folyamatos az átöltözés és a kellékcsere. Nagyon a kedvemre való volt aztán Csonka Szilvi Pornója is, egészen speciális feladat. A díszlete abszolút az én ízlésvilágom, teljesen tudok vele azonosulni. Örülök a darab sikerének.

Ájlávjú előadás fotó: Mészáros Zsolt
Ájlávjú előadás / Mészáros Zsolt

Van beleszólása az előadás kialakításába? A véleményét elfogadják?

Természetesen. Az ötletelés során mindig egyeztetünk a díszlettervezővel, jelmeztervezővel, nyilván elsősorban a rendezővel, s ettől ez nemcsak manuális munka, hanem szellemi tevékenység is. A kéréseket természetesen igyekszünk a legmaximálisabb módon figyelembe venni, de szívesen veszik az ötleteinket.

A díjátadó laudációjában elhangzott, hogy volt, amikor két előadást kellett egyszerre kiszolgálnia.

Ez pont az Ájlávjú, és a Pornó volt. Szaladgáltam a két helyszín között, szerencsére közel van egymáshoz a két terem. Nyilván időben bekészítettem mind a két darabot kezdésre, állandóan számoltam, hogy hány óra hány perckor van a váltás, így meg tudtam oldani.  Tudtam, hogy mondjuk nekem harmincöt perc múlva biztosan át kell érnem a másik helyszínre, pont egy jelenet közben, nem lesz dolgom, és akkor átérek a másik darabhoz.

Került már olyan helyzetbe hogy nem volt meg valamilyen kellék? Odanyúl, ahol lennie kellene, és nincs ott?

Nem, nem emlékszem ilyesmire.  Valamilyen szinten várom, hogy egyszer megtörténik, de persze meg mégsem. A nagy kellékigényű daraboknál mindig van egy ilyen feszültség bennem, hogy biztos, minden a helyén van-e? Amit sokat játszunk, ott nyilván már fejből tudok mindent, de természetesen mindig fotóval dokumentálom a kellék pontos helyét több irányból, illetve írásos jegyzeteim is vannak, de nem igazán szoktam őket elővenni, ha sokáig játszunk egy darabot, akkor erre már nincsen szükség.

Van olyan, hogy egy darabon több kellékes dolgozik?

Szokott ilyen lenni, nekem egyszer volt ilyen darabom, A kis hölgy a Maximból. Amikor sok a változás, bonyolult a cselekmény, rengeteg a kellék, illetve a rendező igényli, hogy például két oldalról érkezzenek a kellékek.

A következő évad feladatait már ismeri?

Nagyjából körvonalazódott, hogy ki, miben fog szerepelni, de még nem végleges. Az biztos, hogy én a Koldusoperával fogok kezdeni, illetve játsszuk továbbra is a Candidot, az Ájlávjút, a Pornót, A Pál utcai fiúkat, ezek mind az én munkáim. Plusz jönnek hozzá még új feladatok, de örülök, hogy jönnek, mert mindegyiket szeretem.

Négy év mögötte, mennyi előtte?

Nem tudom megbecsülni, de nagyon remélem, hogy sokszor ennyi. Jól érzem magam, élvezem ezt a munkát, és nem gondolkodom semmiféle váltáson. Mindig örömmel jövök be, nagyon jó a társaság és családias a légkör. Meg csodálatos az a dolog, hogy az olvasópróbától, hogyan jutunk el egy bemutatóig. Rendkívül izgalmas minden egyes próbafolyamat, s amikor már egy picit unalmassá válna valami, akkor jön a következő, minden előadás más és más, hozzátesznek a színészek, máshogy játszanak, más a közönség.

A magánéletéről kérdezhetem?

Boldog párkapcsolatban élek tizenkét éve, van egy csodálatos örökbefogadott kutyánk, a szabadidőm nagy részét vele töltöm. Sportolok, futok sokat, illetve funkcionális edzésre járok hetente kétszer, háromszor, ahogy az időm engedi.

Köszönöm a beszélgetést!

szerző: Ráadás Magazin
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.