"Egyszerre köt meg, és szabadít fel"
Szeretnék kérni egy rövid szakmai bemutatkozást, pályájának fontosabb állomásaival, lényeges momentumaival.
Szentesen voltam gimnazista a Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán, majd esztétikát és spanyolt tanultam Pécsen. Ezután elvégeztem az esztétika MA-t az ELTÉ-n, ezzel párhuzamosan pedig a színháztudományt a Károlin. Ezalatt a Tűzraktérben működő Radikális Szabadidő Színház tagja voltam. A színháztudomány szakmai gyakorlatát a Stúdió K Színházban töltöttem Fodor Tamás mellett a Szamár a torony tetején rendezőasszisztenseként, innen indult a Stúdió K-val való kapcsolatom, ahol többször megfordultam, utoljára bábdarabíróként az Odüsszeusz bolyongásaiban. Doktori fokozatot a Színház-és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában szereztem, tavaly védtem meg a politikai bábszínházról szóló dolgozatomat. Írtam bábdarabokat, dolgoztam rendezőasszisztensként, dramaturgként felnőtt- és gyerekelőadásokban egyaránt. Tíz éve publikálok, idén jelent meg az első verseskötetem Ultraibolya címen. Fordítottam Lana Del Rey, Ocean Vuong, Hera Lindsay Bird és Tarfia Faizullah verseit, nyáron jelenik meg a Violet a fűben hátrahajol, valamint egy amerikai versantológia Gerevich András szerkesztésében.
Ki kérte fel, és milyen körülmények között a WSSZ dramaturgjának?
Tavaly ősszel dolgoztam először a színházban Horváth Csaba dramaturgjaként a Vízkeresztben, az olvasópróba után kérte Szabó Tibor, hogy üljünk le beszélgetni másnap. Ekkor kérdezte meg, hogy elvállalnám-e a színház állandó dramaturgjának pozícióját.
A már lezárult évadban melyik előadások létrehozásában működött közre, hogyan ítéli meg a közös munkát rendezőkkel, színészekkel?
Nehéz ezt megítélni egy első fél-évad után. Mindig nagyon izgalmas megismerkedni egy új társulattal, mindig kihívás új emberekkel dolgozni, de pár hónap alatt még nem lehet belesimulni egy kőszínházi működésbe. Mindegyik előadás nagyon más volt, sokat tanultam ezekből a próbafolyamatokból magamról és másokról is.
A Vízkeresztben talán könnyebb dolgom volt, Csabával már dolgoztam együtt a Szürke galamb c. Stúdió K-s előadásban, a többi rendezőt nem ismertem előtte. Shakespeare számomra Nádasdy Ádám új fordítása miatt nagyon izgalmas volt, Csabával pedig évek óta szerettem volna újra együtt dolgozni – ennél kívánni se lehet jobbat. És azt is meg kell említenünk, hogy ez az évad nagyon eltért a hagyományostól még mindig, elég sok nehézséget okoztak a folyamatos lebetegedések, de jó volt látni, hogyan dolgozunk mindenki együtt azon, hogy az előadásokat bemutathassák, játszhassák a színházak. Elsősorban azt éreztem, hogy hálás vagyok, hogy újra próbálhatok, pláne ilyen izgalmas rendezőkkel. Mind Barta Lajos Szerelem c. darabja, mind a folyamatban lévő Sirály más típusú munkát igényel, nehezen lehet összehasonlítani, de Nagy Cili és Sardar Tagirovsky is sok új perspektívát nyitott meg a dramaturgi működésemben. Szívesen kihagytam volna a covidot a Szerelem alatt, hogy több időt tölthessek a próbákon és jobban egyeztetnék a Sirály alatt a többi munkámmal, de nagyon mást nem változtatnék meg azon, amit csináltam, ahogy dolgoztam. Leszűrtem a tanulságokat, de nem nézek annyit hátra már, inkább a jövőre koncentrálok.
Az új évad milyen kihívásokat tartogat az Ön számára?
Először is bemutatjuk a Sirályt, immár Widder Kristóf rendezésében. Kristófot egy táncos monodrámából ismerem, amelyben amerikai költők verseit használtuk fel és nagyon szeretem a gondolkodását, a higgadtságát, az érzékenységét. Ezek mind összekapcsolódnak nekem Csehovval, örülök, hogy hozzá került az előadás. A Sirály után egy színházi nevelési előadásban dolgozunk majd Némedi Árpáddal a Hamlet kapcsán, majd Móricz Kivilágos Kivirradtig c. regényének az adaptációját kezdjük el Horváth Csabával – talán ezt a munkát várom a leginkább. Utána David Mamet darabját fordítjuk újra Rusznyák Gáborral, majd Horváth János Antal rendezésében Samuel Bailey díjnyertes drámáját mutatjuk be a Jurányival közösen. Mindegyik rendezőt ismerem már, és ezek mind izgalmas, összetett és színvonalas darabok, anyagok, amelyek komoly felkészülést, előkészületeket igényelnek. Ezeken már dolgozom és nagyon motiváló, hogy fordíthatok és adaptálhatok is a dramaturgi munka mellett.
Tagja lett a művészeti tanácsnak, hogyan éli meg ezt a felkérést, és mit vár ettől a feladattól?
Borzasztóan megtisztelő felkérés, az első pár hónapban eléggé rettegtem miatta. Nem ismertem a társulatot, de gyorsan belekerültem az évadtervezésbe és rövid idő alatt kellett kiválasztani a darabokat úgy, hogy mindenkinek olyan szerep juthasson, amit vár, szeretne, amivel tud dolgozni. Hatalmas felelősségnek érzem, de közben nagyon érdekelt, hogyan tudok működni egy kőszínházi rendszerben, amelyben most először dolgozom. Az első hetekben megkaptam a színház történetét feldolgozó könyvet ( Benned a létra) és nagyon jóleső volt megismerni azt a folyamatot és azokat az embereket, akik idáig vezették a Weöres Sándor Színházat. Remélem, hogy méltó leszek majd a folytatásra, hogy be tudok kapcsolódni abba a hagyományba és szellemiségbe, amelyet Jordán Tamás elindított. És bennem is van ég, és alattam föld, ami egyszerre köt meg és szabadít fel.
A könyvhéten jelent meg első verseskötete. Szinház, irodalom, költészet, ezek kiegészítik egymást, vagy van, amelyik prioritást élvez?
Inkább párhuzamosan haladnak. Költőként is meghatároz a színház, és dramaturgként is az írás, nem tudom, és nem is szeretném különválasztani a kettőt. A dramaturgi munka alkalmazott feladat, a költői saját, önálló. Mindkettő tud nagyon magányos lenni, de vannak kapcsolódási pontok, amikor színészekkel, olvasókkal dolgozom, vagy találkozom. Szerintem a dramaturgi pozíció is nagy változásokon megy át, és költőként is nyitnak más tudományterületek felé már. Ezek izgalmas találkozási pontok, engem mindenképp inspirál a színház versírás közben és a színházi munka közben is működik nálam a költészet, mind szövegileg, mind metaforikusan.
Tervez-e újabb verseskötetet, esetleg prózát is, a színház világában milyen elképzelések foglalkoztatják, illetve van-e még olyan terület, ahol szívesen kipróbálná magát?
Tudom, hogy a Jordán-érában több költészeti est és műsor is futott a színházban, ezeket a sorozatokat szeretném kicsit megújítani, újragondolni, akár szombathelyi költőkkel együtt. Nagyon szerettem az idei költészetnapi műsort, azt éreztem, van értelme nyitni a fiatalabb generáció felé. És több olyan programot szervezni, amely nem csak színházi előadás. Ezt a vonalat mindenképpen vinném, de szeretném a kortárs dráma felé is terelni a színházat, szívügyemnek érzem, hogy több kortárs darab is lehetőséget kapjon valamilyen formában a színházban. Ahogy a női alkotók is, számomra ez is egy fontos szempont.
Címlapfotó: Bartha Máté