Lamantin újratöltve

2022. július 3.
Nem vitás, hiányzott. Elsősorban azoknak, akik rajongói a műfajnak, azoknak, akik hozzászoktak, hogy a világ legjobbjai évente eljönnek Szombathelyre, és elkápráztatják a nagyérdeműt. Most ne vitassuk, hogy miért maradt ki egy-két évre, örüljünk annak, hogy újra van. A megszokott színvonalon, jó helyszínen, és törzsközönsége sem hagyta cserben.
A jazzt lehet nagyon szeretni és nagyon nem szeretni. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki, amikor szólt a jazz, megvonta a vállát, és azt mondta, jé, tényleg, szól a jazz. Vagy hallgatja elmélyült figyelemmel, ülve, állva, fekve, oly mindegy, vagy kimegy a teremből, el a házból, az utcából, a városból, mert hallani sem akarja. A jazz különleges, nem háttérzene, teljes figyelmet igényel, elmélyülést, vagy különben semmi értelme az egésznek. Persze egy bárban, halkan, a háttérben szólhat, szól is néha, bár egyre ritkábban, hiszen nincsenek bárok, szórakozóhelyek, legalábbis mifelénk, ahol az igényes élőzenét igényes zenészek művelnék, igényes közönségnek. Mondjuk másfajta élőzenét sem. Ez az egy hét Lamantin, megváltás. Az pedig, hogy beköltözött a színház falai közé, bárki ötlete volt is, nagyszerű ötlet. Volt már persze a színházban többször is, de most csak ott van. S jó ez így. A Krúdy klub, a lefedett terasz megadják a bárhangulatot éppúgy, mint a régi Fő téri sátras happening hangulatát. Lehet, leülni, sétálni, fotelben hátradőlni, beszélgetni, megnézni a kiállítást, miközben nem gyötör a kinti, embert próbáló hőség, nincs feszengés, arcokon csorgó izzadtság. Olyan kellemes az egész. Szól a zene, mindhalálig jazz. A lamantin pedig lágyan ringatózik az ismerős vizeken, alámerül, legel egy kicsit, feljön a felszínre és körülnéz. Ki tudja milyen távoli tengerekről tért vissza, remélte-e, hogy visszatér egyáltalán? Tarthatnánk névsor olvasást. Hogy ki jött el, ki volt itt, ki mondta le kényszerűségből az utolsó pillanatban, várták, jó lett volna, ha jön, de így alakult. Az Improvizációs tábor nyitókoncertje, ahol a tanárok bemutatkoztak, a Dresch Quartet, Enrico Crivellaro Blues Band, Magyar Jazz Quintet, Ocsovay Damján Quartet, Gyárfás-Premecz Organ Trio, Swiss Army Triplet (CH-H), a zárókoncert, ahol a diákok mutatkoztak be, külön-külön és együtt is színvonalat jelentettek. És essék néhány szó dr. Timár Péterről mégiscsak. Nem azért, mintha elvárná, nem azért mintha ne tudná szinte mindenki, nemcsak a műfaj rajongói, hogy kicsoda ő és mit köszönhetünk neki, miközben hol csendesebb, hol haragvóbb vizeken terelgeti a Lamantint immár évtizedek óta. Egyszerűen csak írjuk le: dr. Timár Péter. Hiányoztál. Te is. Címlapfotó: vaskarika.hu
szerző: Ráadás Magazin
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.