Szívemre tetovált lábnyom

Neki persze van. Adele meg Ariana Grande van rajta, és mindenféle ismertlen banda, előadó, magyar és angol nyelven énekelnek. Némelyiket ismerem, de többnyire fogalmam sincs, miféle zenekarok ezek. Táncol a folyosón, nyomja a szöveget angolul én meg lapítok, nem merem mondani, hogy borzalmas, rettenetes, kapcsolja már le. De látja rajtam, röhögve közli, hogy Anya, csinálok neked egy Spotify-fiókot. Mondd, mit szeretnél. Kezdetnek beteszi a Cyndi Laupert, meg egy tonna Madonnát, Stinget és vár. Várja, hogy mondjam a dalokat. Dalolászok, meg halandzsázva mondom a címeket. Barry White-ot, kicsim, Aretha Franklint, meg Streisandot. Jó, tudom oké Pressert, jöhet az LGT, meg kik azok az olaszok, akiket a tanszéki esteken üvöltöttetek az éjszakába? Mondom, hát a Celentano, meg Fabrizio De André, és a Romina Power. Betűzd, mondja, de már majd megszakad a röhögéstől. Anya, bocs, de hogy lehet, hogy te csak olyan zenéket hallgatsz, amit ember nem ismer. Jó, jó a Cserháti még rendben van, meg a HS7, de az a de André, meg a Que reste-t-il de nos amours, micsoda, a kalapos férfi? Fekete- fehér kép a jutubon? Micsoda a Somethin’ Stupid-ot nem a Sinatra énekli a lányával? A Nicole Kidman? Mi van? Hát ő nem színésznő? A Katona Klári-daloknál már elveszti a fonalat, de szolgalelkűen gépeli a betűket, jó, oké, megvan. Mik ezek? Anya, te hol élsz? Aztán este tortasütés közben hatalmasat bulizok a konyhában, keverem a habot, mascarpone, öt tojás, sül a piskóta, mosom az áfonyát. Anyámnak csinálom, el is bőgöm magam, amikor Zalatnay kiabálja, hogy Nem várok holnapig, meg hogy Az arcomat a fénybe fordítom. Látom őt, fiatalon, ahogy pakolja a mosógépet, mossa a padlót, beleszív a cigarettába, keveri a rántást. Minden dalba kicsit belehalok. Megidézi a gyerekkorom, a rég volt szerelmeket, az estéket, amikor kocogni jártam, a hajnali bicajozást, a legjobb munkahelyemre. Imádom ezt a szpotifájt. Elképzelem, mi szólna nagyanyám okostelóján, a nagybátyámén, életem szerelméjén és persze apámén, aki már a felhőkről lábat lógatva hallgatja. Santana, persze meg Black Sabbath, White Snake, meg esetleg Charlie. De LGT például lenne, meg néhány olyan nóta, amit én is szeretek. Lennének átfedések. Ahogy a lányoméval is. Aki szemfülesen belecsemészett a listámba egy Adele-t meg egy Ariana Grandét. Jesszus, léptetem. De nem. Lenyalom az ujjamról a csokis mascarponekrémet és rázendítek a Hellora. Elvégre a gyerek szereti. Családi mosolyalbum. Apáról fiúra száll.