Egy utcagyerek a Derkovitsról
Ülünk a kávézó teraszán a nagy melegben kávét kortyolgatunk. Szívesen mesél. Mosolyog, gesztikulál, ki nem fogy a szóból. Laza és koncentrált egyszerre és ami egy riportalanytól szokatlan. Figyel. Nagyon figyel. Visszakérdez és élénken érdeklődik arról, mit gondolok én. Nemcsak a koncertről, lemezről, de bármiről, amit életnek nevezünk. Volt ő már minden, ahogy ő fogalmaz. Vendéglátós, és segédmunkás. Szakács, pincér, rakodó és targoncasofőr. Vadakat terelő juhász. Szereti az életet, mindenért megdolgozik. Látszik rajta, hogy mégis a zene a mindene. Elmondja, hogyan járta meg Izraelt. Másfél évet élt a Közel-keleten. Éjszakai bárban is dolgozott, de aztán Oxfordba ment és négy éven át élt Belfastban. Azt mondja, nem Tel-Aviv volt a legveszélyesebb hely, hiszen ott „csak” robbantgattak, sokkal rosszabb volt bírni az írek ellen a futballhuligánokkal. Sokat látott ember. Aki sokat él idegenben jó emberismeretre tesz szert. Tíz évvel ezelőtt persze minden más volt: bejárta Hollandiát és Taiföldet, Londont, ma inkább a szomszédos Ausztriában dolgozik. Jobb közelebb lenni az otthonhoz. Feleség, gyerekek vannak, család. Fiú és lányok. Egyszer úgy hozta az élet, hogy énekelni kezdett. Arra jött rá, hogy semmi félnivalója nincs a színpadon. Édesapja a szimfonikusoknál dolgozott háttéremberként, így rengeteg koncerten volt gyerekként is, de hogy valami rendszeresen része legyen az életének, arra nem vágyott. Így utasította vissza a fáradságos zenetanulást. Aztán harmincévesen csak felment a színpadra, és - ahogy a fiatalok mondják – leénekelte a közönség fejéről a hajat. Amatőr zenekarokkal játszott, aztán jött a nagy áttörés a Mokka. A Mokka Tribute-val kilenc éven át játszott. Nagy időszak volt! Most azonban új utakon jár. Énekel a Novelzone és a Köszi Zíben zenekarokban. Sőt dalokat is ír. Közelebb húzza a széket és a kihült kapucsínónk felett a telefonján szövegeket mutat. „Tudod, mindig feszít itt belül, hogy csináljak valamit! Feszít, hogy írjak.” A szövegek egész jók. Sőt, nagyon jók. Persze a gyerekek képeit is megnézhetem. Nagyon édesek, szépek, aranyosak. A sok munka és a család mellett és után, a zene a minden! A Novelzone blues – rockos a Köszi Zíben rockosabb. Sokat játszanak és kijött már egy korongjuk is. A nagy zenemegosztón meghallgathatja bárki a nótákat. A zenésztársak mind fantasztikusak. Jó barátok is nemcsak kollégák. A nyár a fesztiválozás és a szabadtéri koncertek időszaka. Sokat játszanak mindkét bandával. Búcsúzóul kezembe nyomja az új lemezt. Azóta az szól a kocsiban. Hallunk még róluk, abban biztos vagyok.
A csapat 2018-ban alakult, Novel néven, ez mára Novelzone-ra változott
Kovács Gábor szólógitáros
Kiss Csaba basszusgitáros
Uram János billentyűs
Novák Bálint dobos
Horváth Andrea vokál