A színészóriás Jávor Pál szombathelyi évei

2022. július 27.
A kultúrtörténetére oly büszke Szombathely szempontjából nem közömbös egy híres művész városhoz köthetősége. Ennek egyik érdekes eleme, hogy az Aradon született Jávor Pál, az 1930-40-es évek magyar mozijának férfi sztárja, Szombathelyen a Premontrei Gimnáziumban végezte tanulmányait.

A Vasvármegye 1936-os alábbi tudósítását idézzük:

            „Feszült várakozás ülte meg a nézőteret, ahol frenetikus tapsorkán csattant fel, amikor az első felvonás második képében kilépett a reflektorfénybe Jávor Pál. Percekig ünnepelték. És ebből a tapsfergetegből ki kellett éreznie, hogy az ünneplés nemcsak a Nemzeti Színház művészének, a legjobb magyar filmszínésznek, hanem annak a kis gimnazista gyereknek, Jerman Palinak is szól, aki évekig a premontrei gimnázium diákja volt, mint szombathelyi gyerek...”

             A Szombathelyi Színházban „Három sárkány” címen színre került előadásról szóló beszámolóból való idézeten fellelkesülve a levéltárban átnéztük a Szombathelyi Premontrei Gimnázium Jávor Pál teenager-korát átfogó, 1910-1920 közötti években vezetett anyakönyveit, de nagy csalódásunkra a művész úr neve egyetlen kötetben sem szerepelt.

Felvételre készülve fotó: Fortepan
Felvételre készülve / Fortepan

            Felmerült a kérdés, mégsem igaz a történet?

Jávor Pál életrajzai gyermekéveit így foglalják össze: „Pali egy 17 éves cselédleány és egy 53 éves vármegyei hivatalnok szerelemgyermekeként Aradon látta meg a napvilágot. Spannenberger Pál Gusztáv néven anyakönyvezték, és csak szülei 1905-ben kötött házassága után kapta a Jermann nevet. Két testvére született, de a családfő hamarosan meghalt, így a három fiú neveltetésének minden gondja az édesanya nyakába szakadt, aki Palit vasutasnak akarta adni, de az Aradi Reállíceumba iratott gyermek tanulmányait szülővárosától távol, Szombathelyen fejezte be”.

            A levéltári kutatást folytatva sikerült több olyan dokumentumot találni, amelyek bizonyítják, hogy az elnagyolt történetnek, a fele sem igaz.    

            A kiskorú Jermann gyermekek édesapja szerencsére nem halt meg, hiszen Palit 1909-ben maga íratta Szombathelyen, ha nem is a Premontrei Gimnáziumba, de a Szentmárton utcai Elemi Iskola második osztályába.

            A család ekkor a Faludi Ferenc utca 33. szám alatt lakott, az édesapa foglalkozása  takarékpénztári hivatalnokként van feltüntetve. A kis Jermann Pali egy év múltán már a Széll Kálmán utca 3. szám alatti lakásból járt a Fürdő, (ma Aréna) utcai Elemi Iskolába, hogy a negyedik osztály befejezése után, 1912 szeptemberében az akkor induló Szombathelyi Főreáliskola, (a későbbi Faludi Ferenc Gimnázium) első osztályosa legyen. A felvételi naplóba ekkor édesapja foglalkozását pénztárnoknak, lakhelyüket a Thököly Imre utca 14. szám alattinak írták.

Karády és Jávor fotó: Filmarchívum
Karády és Jávor / Filmarchívum

            Annak kiderítésében, hogy ki volt valójában idősebb Jermann Pál, a Jávor életrajzok „vármegyei hivatalnoka” két szerencsés körülmény is segítségünkre volt. Először azt tudtuk meg egy Szombathelyi Polgármesteri Hivatal által kiállított illetőségi bizonyítványból, hogy 1852. december 13-án Csongrádon született, vagyis fia születéskor még nem töltötte be 50. életévét.

            „Apámnak egyetlen nagy szenvedélye a lepkegyűjtés volt és a gyönyörű gyűjteményét most a szombathelyi múzeum őrzi a „Jermann szobában”.  A Jávor Pál visszaemlékezéséből származó információ alapján másfél évtizede már nyomozás indult, de sajnos sem a szombathelyi muzeológus szakemberek, sem a múzeumi évkönyvek nem tudnak „Jermann szobáról”, és semmilyen lepkegyűjtemény sem szerepel egyetlen múzeumi leltárkönyvben sem.

            Ha a gyűjtemény nem is került a szombathelyi múzeumba, a papa lepkegyűjtő szenvedélye irányadó pontnak bizonyult. Egy a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában található 1902-ben Herman Ottónak címzett levélben Jermann Pál részletesen szól nemcsak a lepkegyűjtésről, a természet szeretetéről, hanem saját életéről is. Ebből tudtuk meg, hogy „négy elemi osztályt végzett, jól bírja a német nyelvet és 1901-ben, 27 évi szolgálat után főkalauzként a MÁV-tól ment nyugdíjba”. A Természettudományi Múzeum is őrzi Schmidt Antal lepkész igazgatóhoz írt leveleit. Idősebb Jermann Pál szerencsénkre nemcsak lepkegyűjtőként volt aktív. Tudjuk róla, hogy ő volt az „Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa”. A „Borászati Lapok” 1909-ben számolt be arról, hogy az Aradhegyaljai Szőlősgazdák Egyesületének tagjaként vett részt a szervezet közgyűlésén és az annak kapcsán rendezett borvásáron.

            Szakmai kapcsolatai feltételezhetően közrejátszottak abban, hogy őt választották az szombathelyi székhelyű, 1907-ben alakult Nyugatmagyarországi Földmívelők Gazdasági Egyesülete pénztárnokának. Jermann Pál minden valószínűség szerint ezért jött családostól Szombathelyre. Fiainak több iskolai anyakönyvi bejegyzése és a polgármesteri hivatalban kiállított dokumentumok is így adják meg foglalkozását. 1912-ben ő képviselte a szombathelyi egyesületet a Kőszegi Gazdakör alakuló ülésén, és pénztárnokként hallgatták meg egy Szombathelyi Törvényszék előtt folyó váltóperben is.

            Amikor a kis Jermann Pali 1913 őszén a második főreáliskolai osztályt kezdte, 1905-ben született idősebbik öccse, Imre, már harmadikos volt a Brenner János utcai Elemi Iskolában, az 1907-es születésű László pedig ugyanitt ekkor kezdte az elsőt. Mindketten sikeresen be is fejezték a tanévet, bátyjuk értesítőjében viszont azt olvashatjuk, hogy „1914. április 3-án szülői beleegyezéssel kimaradt”. Feltehetően szerepe lehetett ebben annak, hogy Jermann Pali nemcsak a mennyiségtannal állt hadilábon, amelyből többnyire elégségese volt, de az iskolai fegyelmet sem igen tűrte. Bizonyítványában ugyanis az alábbi megjegyzés is olvasható: „Magaviseletből a kevésbé szabályszerűt folytonos rendetlenkedései és verekedései miatt kapta”. A tanévet végül július 15-én Tankerületi Főigazgatói engedély alapján magánvizsga letételével fejezte be.

            A Jermann fiúk neve ezt követően már nem szerepel a szombathelyi iskolai anyakönyvekben és a szülőkről sem találunk adatokat hivatalos iratokban. Minden arra utal, hogy visszaköltöztek Aradra.      

             Jávor Pál életrajzaiból édesanyjának életéről csak általánosságokat tudtunk, amikor óriási szerencsével sikerült megtalálnunk a halálesetéről szóló anyakönyvi bejegyzést. Ebből kiviláglik, hogy a róla eddig megjelent információkat is pontosítani kell. Spannenberger Katalin 1882-ben Újpanádon (Horia, Románia) született, vagyis első gyermekének érkezésekor már 20. életévében járt.  Imre fiának kispesti házában 80 évesen érte az agyvérzés, és sírja, akárcsak azóta elhunyt gyermekeié is a kispesti újtemetőben van.

            Ifjabbik Jermann Pál, bár édesanyja vasutast akart nevelni belőle, Aradról 1919-ben Magyarországra jött és a Budapesti Színművészeti Főiskolára iratkozott be, családtagjai azonban Aradon maradtak. 1920-ban felvette a Jávor Pál nevet és 1922-től, amikor először lépett színpadra, életének eseményei már a sajtó élénk érdeklődésétől kísérve, a nagy nyilvánosság előtt zajlottak.

            Bános Tibor közel négy évtizede jelentette meg Jávor Pálról szóló könyvét, amelyben a színészi életutat feltáró kutatásra így emlékezett: „a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a hiteles adatokat egybe kellett vetni ... a gyakran ellentmondó, véletlenül, vagy szándékosan egybemosott mozzanatokkal...”

Jávor Pál síremléke fotó: Feiszt György gyűjtése
Jávor Pál síremléke / Feiszt György gyűjtése

            Magunk is megtapasztaltuk, hogy Jávor Pál életével kapcsolatban szinte „minden másként van”. 

            Ebben a képben üdítő kivétel az egy éve megjelent bombasztikus hír is, hogy Aradon a „rácfertályi Kis-Molnár utca 11. alatt megtalálták Jávor Pál szülőházát”. Bár a szülőházra visszaemlékezők memóriája nem a születésre, hanem csak arra terjedt ki, hogy a Jermann család az ominózus „rácfertályi házban lakott”, tudható, hogy az átépítve ma is álló ház idősebb Jermann Pál tulajdona volt. 1902. január 30-án, egy nappal Pali születése előtt, ebben a házban kelt a Herman Ottónak küldött, fentebb idézett levél. A születési anyakönyv bejegyzése azonban kétségtelenné tette, hogy Spannenberger Katalin cselédlány 1902. január 31-én hajnali 5 órakor ebben a házban szülte meg Spanenberger Gusztáv Pál Albert névre keresztelt gyermekét.  Az is megtalálható a bejegyzésben, hogy „az anya foglalkozása” 1904-től már magánzó, aki 1905. január 28-án házasságra lépett Jermann Pállal. Ezt követően  a gyermek neve  Jermann Gusztáv Albert lett. 

            Jelentősen tisztult a kép, de maradtak még bizonytalanságok, úgyhogy Jávor Pál és a Jermann család életútjának feltárása további kutatást igényel.

 

A Jermann család szombathelyi lakhelyei

 

A Faludi Ferenc (ma Petőfi) utca 33. számú házat Brandstein István építtette. A kéményseprő mester családja az emeleten lakott, Jermann Pál az egyik földszinti lakást bérelte. Éppen úgy, ahogy egy évtizeddel később Pável Ágoston, akinek az iskolás Weöres Sanyika volt kosztos diákja.  A kisdiák egyszer kritikusan megjegyezte: „Inci néni ez a leves nem sikerült!”  Benkő Irén, Pável felesége válaszul: „látod ez viszont sikerült” szavakkal lehúzott neki egy pofont. Az anekdotát Brandstein nagypapa mesélte unokájának Vukán Györgynek, aki 1948-49-ben szintén ebben a házban lakott.  A zongoraművész nem sokkal halála előtt iskolás korának szombathelyi helyszíneit végiglátogatva idézte fel a történetet és nevetve mesélte, hogy egyszer megkérdezte az esetről Sanyi bácsit, aki bevallotta, hogy bizony emlékszik a pofonra...

 

  Széll Kálmán utca 3 . Talán az Aréna utcai iskola közelsége okozhatta, hogy a Jermann család 1910-ben a Faludi utcából a Nagyszállóval szembeni bérházba költözött. Az viszont több mint valószínű, hogy Jermann Pali gyakran találkozott a szomszédban lakó Pető Andorral, aki reggelenként szintén innen indult iskolába. Hogy a konduktív pedagógia atyja és a híres filmszínész találkoztak-e az 1930-as évek Budapestjének legendás művészeti összejövetelein, erről nincsenek információink.

 

  Amikor az ifjú Jermann Pált 1912 szeptemberében a Főreáliskolába a (majdani Faludi Ferenc Gimnáziumba) beíratták a család már a Tököly Imre utca 14. szám alatt lakott. Az utcaképet máig meghatározó jellegzetes házat Langer János építési vállalkozó 1895-ben Wälder Alajossal építette. Az épület az elmúlt évtizedekben több intézmény, köztük a Szimfonikus Zenekar és a Szombathelyi Építész Kamara székháza is volt. Kvalitásai és az udvarán található századforduló építészeti stílusjegyeit viselő jellegzetes melléképületek miatt felkerült Szombathely védett házainak listájára.

 

 

 

szerző: Ráadás Magazin / Feiszt György
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.