Száznegyvenkét éve, egy augusztusi napon

Az 1860-as esztendőtől Szombathelyen is előkészítő lépések szerveződtek az állandó színház építése ügyében. 1866-ban föl is épült egy fából készült színkör – ideiglenes megoldásként az állandó színház számára megvásárolt területen. Ami működött is nyaranta, egészen a kőszínház megnyitását megelőző esztendőig, 1879-ig.

A színházépítést előkészítő újabb bizottság 1870-re állt föl, és megbízást adott egy 600 fő befogadására alkalmas színház építésének megtervezésére. A költségvetést is előkészítették, ahogyan a pályázatot is kiírták a majdani Vas Megyei Nemzeti Színház felépítésére. 1877-ben újabb részvénykibocsátás élesztette újjá az adakozó érdeklődést. A megyei Közgyűlés 15000 forintot szavazott meg, és a színházalapot ismét gyarapította a városi bálok bevétele, műkedvelő színielőadások jövedelme. A színházi vita az év végére eldőlt: felépül a szombathelyi kőszínház!

A Kislingstein-ház Széchenyi téri helyén, az új Városházával egy fedél alatt, Hausmann Alajos tervei szerint állít színházat a város és a megye. 1878-ban megkezdték a színházépítést. S egy esztendőn belül készen állt Hausmann Alajos újreneszánsz színházépülete. A végelszámolás szerint 73874 forint 48 krajcárba került…

A kicsi, de elegáns színház nézőterén mindösszesen 350 ember fért el kényelmesen. 1880. augusztus 9-én nyílt meg a szombathelyi Vas Megyei Nemzeti Színház a Széchenyi (ma Berzsenyi) téren. A nyitóműsor a lehető legpompásabb nyitánya volt a színház működésének, méltón a végre elérkezett pillanat emelkedett hangulatához. A városi dalárda énekelte Himnusz után lépett színre Márkus Emília, a pesti Nemzeti Színház tagja, hogy elmondja a bátyja, Márkus Miklós ez alkalomra írott Prológját. Csiky Gergely Proletárok című darabját adták, melyben Márkus Emília mellett a legendás Prielle Kornélia szerepelt Beődy Gábor társulatának vendégeként.