Orgonaművész a Notre-Dame-ból – hangverseny a Székesegyházban
Tabajdi Ádám a szombathelyi orgonával hat – hét évvel ezelőtt találkozott először, akkor még csak udvarolt Eszternek, a feleségének. (Osztrosits Eszter, hegedűművész) Ez egy fantasztikus orgona, mondja, bement a Székesegyházba, és amikor megfordult és meglátta, hogy milyen hatalmas ez a hangszer, vágyott rá, hogy megszólaltathassa. Megismerkedett és összebarátkozott Lakner-Bognár András egyházzenei vezetővel, néhány hét elteltével már játszhatott az orgonán. A diplomakoncert előtti úgynevezett „bejátszó koncertet” is itt adta. Nagyszerű orgonája van a városnak, az Aquincum Orgonagyár egyik utolsó hangszere, meséli. Nem minden regiszter a sajátjuk, a régiből is átvettek, így megmaradtak a régi stílusjegyek is. Francia stílusú hangszer, de a némettel is működik, jól illeszkedik ehhez a mostani programhoz.
Arra a kérdésre, hogy mennyire ismert a repertoár, amit játszik Szombathelyen, azt válaszolja, hogy nagyon közönségbarát lesz műsor. Félig véletlenül, félig tudatosan állította össze. Nagyon régen játszott már műveket a német romantikából, a műsor kétharmada ebből a körből választott kompozíció. Ezúttal új darabokat akart tanulni, mondja, neki ez fontos, mert fontos a felfedezés élménye. Jó egy régi repertoárdarabot is elővenni, persze, de az új megtanulása másfajta kihívás. Egyik mestere, Fassang László mondta, hogy a harmincéves kor alatt megtanult darabok maradnak benne igazán az ember fejében. Fontos, mert amiket most megtanul az ember, az még ötven évvel később is a kezében van. Ezek a darabok mélyre kerülnek, állítja, hiszen ilyen az agy kapacitása.
A művek kétharmada tehát a német romantikából való, a másik egyharmad viszont francia zene. Nem azért mert jobban szereti, de a tanulmányai Franciaországhoz köthetőek. Franciaországban nagyon régi, több száz évre visszanyúló érzékelhető zenei tradíció van. A Notre Dame-ban az orgonisták úgy adták át a stafétabotot, hogy ők választották az utódot, vagy eleve a tanítványát nevelte ki az orgonista. Oda nem vesznek fel akárkit. Általában azokat veszik fel, akik a hagyományt folytatják. Németországban ez így nincsen jelen, mondja Tabajdi Ádám. Az ő történelmük nem egységes. Az orgona helyhez kötött hangszer, vagyis nem mozdul (Elneveti magát.) Németország az egyik leggazdagabb ország. Az ottaniak nagyon egyedi hangszerek, sokkal egyedibbek, mint Franciaországban. Schubert nem írt orgonadarabot, említi, ezért az, amit ő játszani fog, az egy átirat lesz. Nagyon szeret átiratot készíteni. Éveken keresztül hallgat egy zenét, és egyszer csak felülkerekedik benne az az érzés, hogy el akarja játszani. És akkor eljátssza. Elkészíti hozzá az átiratot. Schubert B-dúr Szimfónia első tételét például. Mendelssohnnak már kicsit több volt a köze az orgonához. Újra felfedezte Bachot. Hihetetlen, mondja Tabajdi Ádám, de egy ideig szinte elfelejtették Bachot. Akkoriban nem tartották korszerűnek. Mendellssohn akkor kulcspozícióban volt, a Lipcsei Akadémiának volt az igazgatója. Úgy gondolta, a Máté Passiót le kellene porolni, arra felfigyelnének az emberek. Az improvizációkat nem szerette leírni, sikere volt, de néhány angol kollégája unszolta, és végül nagy nehezen leírta ezeket kis darabok formájában, meséli az orgonaművész. Ezt később szonátává fűzte össze. Egy zongoradarabjából egy átiratot játszik majd Tabajdi Ádám. Nagyon népszerű, mondja, mert a variáció olyan műfaj, hogy abból tizenhét variáció épül egy témából. Ezt követhetik a hallgatók.
Aki orgonál, az zongorával kezdi, mondja. Az orgonával való kapcsolódás, a manuál, regiszter, pedál. mindez nagy koncentrációt igényel. S ez a szenvedély elragadta a művészt. A két hangszert együtt kezdte tanulni a szakközépiskolába. 14 éves korában dőlt el, hogy zenei pályán szeretne érvényesülni. Dr. Karaszon Dezső, aki Debrecenben tanított és Tabajdi Ádám sokszor vett részt olyan istentiszteleten, ahol Karaszon kántorizált. Tabajdi úgy viselkedett, mint egy laikus, látta, hogy az orgonista olyan, mintha egy pilótafülkében ülne. Mi ott az a rengeteg gomb, meg pedál? Lábbal is játszik, 3-4-5 manuált működtet. Ehhez kapcsolódik a hang is. Mindig változik, és sokféle. Elkezdett orgonálni, mondja. Hihetetlen mennyiséget kell gyakorolni. Egy ideig mindkét hangszert akarta vinni, de rájött, hogy az orgonához közelebb került, a zongorával pedig nagyobb a verseny. Az a legnépszerűbb hangszer, sok jó zongorista kerül ki. Van egy nagyszerű Bösendorfer zongorája, sokat gyakorol rajta, segíti az orgona felkészülést is a zongorán való játék, meséli. Hamar rájött, hogy gyűjtögetni kell a templomkulcsokat, jóban kell lenni a sekrestyésekkel és a plébánosokkal, mondja nevetve. Elképesztő dolog például a Székesegyházban gyakorolni, említi. Április és november között ugyanis jól tartja a hőt. Akadémista korában sokszor nyolc fokban kellett gyakorolnia.
Arra a kérdésre, hogy milyen érzés Japánban és Notre Dame-ban játszani, azt mondja, hogy solgozni kell a nemzetközi karrieren, sokszor úgy érzi, hogy Magyarországon az orgona importtermék, miközben Franciaországban és Németországban őshonhos. A negyven év alatt sajnos orgonistának lenni szó szerint rendszeridegen volt, mondja, és mindent megtettek annak érdekében, hogy elfojtsák. Az orgonisták ellehetetlenítették. A szocreállal aztán elindult a neobarokk orgonamozgalom. Hirtelen átértékelték a hangszereket. Ez olyan, mintha egy klasszicista épület homlokzatát szocreálra építenénk át, mondja Tabajdi Ádám. Rengeteg hangszert tettek tönkre az egykori NDK-ban. Most szerencsére gyarapszik az orgonista közönség, mondja. Sok jó orgonista van, szép hangszerek épülnek manapság. Próbálja a nemzetközi kapcsolatokat mozgósítani, melegen tartani. Németországba megy majd, és az Államokban lesz tavasszal. A beszélgetés végén megemlíti, hogy kislányuk Rózi jó kisbaba, sőt álomgyerek, alszik, négyhónapos létére, és ezzel biztosítja művész szüleinek a pihentető alvást, hogy frissen kezdhessenek neki a gyakorlásnak.
Tabajdi Ádám a Párizsi Notre-Dame székesegyház orgonista gyakornokaként és a Szapporói Kitara Koncertterem rezidens orgonistájaként széleskörű nemzetközi tapasztalatokra tett szert, melynek köszönhetően napjaink egyik kiemelkedő fiatal magyar orgonaművészeként tarthatjuk számon. Repertoárjában az állandó középpontot jelentő Bach mellett fontos szerepet tölt be Liszt és Franck, a 20. századi zene, benne Messiaen, Florentz és Ligeti műveivel, elkötelezett előadója kortárs zeneműveknek. 2021-ben elnyerte a háromévente megrendezésre kerülő, Xavier Darasse-ról elnevezett 13. Toulouse-i Nemzetközi Orgonaverseny Első díját és Közönség díját. Jelenleg a Zeneakadémia doktori iskolájának hallgatója. Felesége a Vas megyei kötődésű, toronyi születésű hegedűművész Osztrosits Eszter