Fedák Sári és Szombathely színházi kultúrája
Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után, 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg pályáját, aminek során számos magyar és külföldi színházban fellépett. Külföldi szereplései során eljutott Bécsbe, Berlinbe, Párizsba, Londonba és az Egyesült Államokba is. A legnagyobb operett-primadonna volt, pedig nem volt jó hangja. Sikerei ellenére rendkívül kritikus volt magával szemben, de a másoktól eredő kritikát nem szerette. Tehetsége miatt neve fogalommá vált a magyar színjátszásban. Mivel 1944-ben a bécsi német, nemzetiszocialista rádió munkatársaként a háború folytatása mellett állt ki, ezért a második világháború után a Népbíróság, nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra. 1955. május 5-én hunyt el Budapesten.
Szombathelyen 1934 februárjának utolsó napjaiban járt. Autóval érkezett hét napos vendégszereplésre. A Vasvármegye a következőképpen számolt be a nála tett látogatásról, a vele folytatott beszélgetésről:
„Felvonás közben bemegyek az öltözőjébe. Egy spanyolfallal elkerített kis sarok – ez Zsazsa öltözője. Meghatottan mosolyog, amikor Szombathelyről beszél:
Mit mondjak Szombathelyről? Gyönyörű, csodás, csodás! És a publikum! Elragadó, nagyszerű, remek! Nem bókolok, csak azt tolmácsolom, amit látok, és amit meg kell mondanom: bámulatosan fejlett színházi kultúrája van ennek a városnak, meglep ez a művészi intelligencia. Semmi különbség nincs a szombathelyi és a pesti közönség között és azt hiszem ezzel mindent elmondtam! Hanem a terem, az bizony nem színháznak való! Ilyen remek kultúrváros, és nincs egy rendes téli színháza. Kár! Pedig mennyire megérdemelné ez a drága, aranyos közönség.
Szombathelyi útjára terelem a szót. Felkacag, és már meséli a kellemetlen, de szerencsés befejezésű kis kalandját:
Jaj, tudja, nagyon kedves volt. Pápáról elindultunk az autómmal, aztán Nyárád körül elakadtunk egy alapos kis sárban. Szerencsére hidat építettek, azok nekigyürkőztek, munkások voltak a közelben, akik kitolták a kocsit a sárból. Adtam nekik százezer koronát, és ami utána történt, olyat én még életemben nem láttam. Annyira megörvendtek annak a pénznek, hogy torkuk szakadtából éljeneztek, integettek utánunk, kiabáltak és ugrándoztak, mint a sziú indiánok.”
A szombathelyi rajongók egyébként a Kovács Szálló előtt várták a művésznö érkezését, aki a fenti kalandja után Cadillacen érkezett. Több híres szerepében is fellépett a városban egymást követő napokon, a siker óriási volt, az érdeklődés hatalmas. Fedák Sári lenyűgözte a szombathelyieket, nemcsak primadonna mivolta, de tehetsége, tudása, előadóművészetének nagyszerűsége által is.