Álmainkban a Balaton – S. Horváth Ildikó kiállítása
S. Horváth Ildikóval sokszor néztük együtt a balatoni tájat. Ha találkoztunk például Szigligeten, mindig kegyelmi ajándékként tartottuk számon a szép napsütötte órákat a parton. Nem egyszer kiállításon, az alkotóházban, vagy csak úgy az utcán futottunk össze.
Ildikó rézkarcait is régóta csodálom. Büszkén mutatom a barátaimnak egyik képét, ajándékát a falon, arany-kék keretben. Úgy szikrázik akár a Balaton. Ezúttal a vidám, zajos iskolai térbe csodás alkotásokat álmodott. Láthatunk tájat, háttérben a hegy, előtérben a nádas, a víz és föléjük feszül az ég boltozatja. A kék ezernyi árnyalata tárul elénk, nem is beszélve a zöld változatairól. A vízi élőlények úgy kunkorodnak, indáznak, kanyarognak a másik képen, akárha egy akvárium előtt állna a leselkedő. Vagy búvárként merülne alá. A kagyló meszes héja, a hínár és a sok apró élőlény. Mind megidézik ennek a különleges világnak a zsongását, zsibongását. Minden kép maga az élet, a vitalitás. Kedvenceim a magányos fák. A szomorúan a víz fölé hajló fűz. Mint egy bölcs öreg, lógó orral búsul a tó partján. A szepezdi táj és környéke Ildikónak és képzőművész párjának második otthona, hiszen Szigligettől kicsit távolabb Révfülöpre költöztek. Látjuk a vízimadarakat, a virágzó mandulafát, a susogó nádast, szinte halljuk a Balaton csobogását, ahogy nagy szélben a köveken törnek meg a hullámok. A művész képei vágyakozást keltenek bennem, menten vonatra szállnék, bepattannék az autóba, csak lássam ezt a mindig új és megismételhetetlen csodát, amit egy-egy találkozás jelent hazánk legnagyobb tavával. S. Horváth Ildikó szép színes rézkarcai önmagukban értelmezhetőek, megmutatják azt a misztikus tájat, amelyet lelkünk mélyén mindnyájan őrzünk. A csodát, a mindig másként kék-zöld, és szürke Balatont, amelyre, annyira, de annyira vágyunk.
Nagy kedvencem a halas kép, amely a tóban élő pikkelyeseket tette témává. Esküszöm a kékek és szürkék fehérré és ezüstté válnak, ahogyan elsétál a rézkarc előtt a látogató. Talán ez a kép a kezünk közül kipergő, sikamlósan csúszós halakon keresztül az idő múlására is emlékeztet minket, hiszen olyan, mint egy rövid hét a Balatonnál, még meg sem érkezünk, átszellőztetjük a nyaralót, szélesre tárjuk az ablakot, kicsit boldogok vagyunk, és gyors lábakon elszalad az a pár szabad nap.
A művész is az idővel birkózik. A rézkarc elkészítése ugyanis rendkívül aprólékos, szöszmötölős munka eredménye. A különböző folyamatok úgy is működnek, mint egyfajta meditáció, mély gondolkodás, transzcendens utazás. Szeretem a rézkarcot, az aprólékossága miatt. Láttam már S. Horváth Ildikót munka közben, azon kevesek közé tartozom, akik járhattak már a műhelyében. Bepillantást nyerni a kulisszák mögé mindig áldás egy látogatónak. A rézkarc úgy készül, hogy a védőréteggel (pl. viasszal) bevont rézlemezbe tűvel karcolt grafikát a vonalak alatt védtelenné váló rézbe savval maratják bele, majd tintával nyomatokat készítenek papírra. A rézkarc elkészítése a következő lépéseken keresztül valósul meg: a lemez előkészítése és alapozása, a rajz átvitele a lemezre, maratás és a nyomtatás. S. Horváth Ildikót festő és grafikusművész, Vörös Ferenc, Masszi Ferenc, és Kamper Lajos műhelyében tanult, majd elvégezte a német Hamburger Akademie für Fernstudien iskola „kreatív festő” szakát. A stilizált növények, állatok és álombéli lények ábrázolásait gyakran említik szakmai írásokban. Megyeszerte, a fővárosban és Balaton-parti településeken is láthatták már munkáit. 2018-ban jelent meg egy gyönyörűszép kötet alkotásaiból Képes-Lapok címmel a Colorcom Kiadó gondozásában.
Aki elsétál a kiállított képek előtt, biztos vagyok benne, hogy meghallja, mit üzen a balatoni szél, a susogó nádas, a brekegő békák néma halak és miről fecseg a haragos hullám! Tudni fogja, mi rejlik ennek a gyönyörű tónak a mélyén, amit úgy hívnak: Balaton.
(A tárlat Szombathelyen, a Puskás Tivadar Szakképző Iskolában október 28-ig látogatható.)
