Agota Kristof emlékezete Kőszegen
A sétán Sümegi István, a kutatócsoport vezetője arról is beszélt, miként íródnak be a szerző könyveibe ezek a kőszegi helyszínek. A sétán részt vett mások mellett Básthy Béla, a város polgármestere és Merklin Ferenc, a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium igazgatója is. Az esten a résztvevők megismerhették a szerző életútját, az emigrációban töltött évtizedek eseményeit, és arról is szó esett, vajon miképpen fordulhat elő, hogy a világszerte ismert író hazájában oly kevéssé ismert. A több mint negyven nyelvre lefordított Trilógiából is felolvastak részleteket, majd a kutatócsoport tagjai ismertették a kutatási eredményeiket. Deczki Sarolta arról beszélt, mennyi izgalmas kérdést vet fel a szerző recepciója. Nemcsak a nyelvváltó írókkal hozta kapcsolatba Agota Kristof művészetét, de arra is kitért, miképpen teheti vizsgálata tárgyává az irodalom- és kultúratudomány a szerző könyveit az emlékezetkutatás, a narratívaelméletek, a transzkulturalizmus és a gender-elméletek nézőpontjából.
Polyák Enikő a francia szöveg sajátosságairól számolt be. Megismerhettük, a francia és a magyar nyelv közti alapvető különbségeket, hogy csak egy példát említsünk: a „testünk” jelölősor franciául a „mi testünk” formájában a „miénk testként” értelmezhető, ez pedig eleve abba az irányba „tereli” a megértést, miszerint a két megszólalónak egy teste van. Ez a Tragédia történetéhez és narrációjához, valamint az elméleti kérdésekhez is fontos hivatkozási alapot ad. A különböző nyelveken publikált A Nagy Füzet témájához élénken hozzászóltak a vendégek is. Több kérdés is érkezett azzal kapcsolatban, milyen a francia eredeti, vagy az angol fordítás, a jelenlévők megosztották egymás közt tapasztalataikat. Szóba került a rontott nyelv, redukált nyelv, a különleges narrációs újítások kérdése is. Részletesen beszámoltak a kutatók arról, ki milyen témájú tanulmányon dolgozik épp. A legélénkebb párbeszéd Agota Kristof „magyarsága” (magyar író-e, aki nem magyar nyelven publikál) kapcsán vetődött fel. Tudniillik a magyar irodalmi kánonból még mindig kiszorul a szerző, miközben számos nyelvre lefordították, és világszerte ő az egyik legismertebb magyar író. Az esten szóba került a kőszegi szál is, hogy vajon miként lehet az, hogy a városban ilyen kevéssé ismert Agota Kristof munkássága. Elhangzott, hogy ezt az a tény is okozhatja, hogy a szerző családtörténetéből ismert szégyenfolt, az apa abuzálási botrányai beárnyékolják az életrajzot. Az áldozatok között kőszegi asszonyok, idős hölgyek vannak, akik nem szívesen beszélnek a Kristof családról.
Mátay Mónika javaslata az volt, hogy mutassuk fel, milyen óriási dolog, hogy a szerző már akkor kiállt a tisztesség oldalán, amikor az még nem volt természetes vállalás. Szabó Marianna pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a kőszegi fb-csoportokban, helyi regionális sajtóban teremtsünk kapcsolatot, végezzünk közvéleménykutatást, szólítsuk meg a város lakóit. Magasházy Anikó felhívta a figyelmet arra, hogy ázsiai ismerősei, kutatók milyen élénken érdeklődnek az író története és művei iránt, valamint megosztotta a közönséggel a könyvesztiválon szerzett tapasztalatait az olasz Donatella Di Pierantonioról, aki arról beszélt Budapesten, milyen erős inspirációt jelent számára Agota Kristof művészete. A szombathelyi vendégek a Kanizsai Dorottya Gimnázium Agota Kristof kultuszával kapcsolatos eredményekről számoltak be. Emléktábla, estek, kutatások. Az esten részletek hangzottak el Bartók Béla Román népi táncok című művéből Scheer Bernadett és Mizsei Zoltán előadásában.