Elgondolkodni saját magunkon
Mit kell tudnunk a Figura Stúdió Színházról?
-Kísérleti színházként jött létre a Figura Gyergyószentmiklóson, bár ma már nem teljesen tartom megfoghatónak ezt a kísérleti jelzőt. Ami biztos, hogy egy kis városban, egy pici társulat vagyunk, Románia leghidegebb pontján. Színházunk művészi hitvallása a keresés, ami a kísérletezés alapja.
Jelenleg ideiglenes játszóhelyen tartjuk az előadásainkat, mert kétlépcsőben újítják fel a színház épületét. Most járunk az első szakaszban, mely egy energetikai korszerűsítés, aztán a belső megújítás lesz a folytatás. Akár évekbe is telhet, nem látjuk a végét. Így az elmúlt időszakban sokat jártunk a környező településekre, különböző alternatív helyszíneken játszottunk akár iskolában, kocsmában, akár művelődési házakban.
Nagyon örültünk a szombathelyi vendégjátéknak. Mivel ez egy különös hangulatú fesztiváldíjas előadás, sok helyre hívtak minket, de Szombathelyen még nem voltunk. Szeretnénk ott is megmutatni a gondolatainkat, mert az én meglátásomban a színház valójában erről szól.
A covid idején született az előadás. Mi a története?
- Így van, a covid idején folyamatosan át kellett szervezni az életünket. Ez az előadás nem volt betervezve, egyszerűen az élet átírta a programunkat és kézenfekvő megoldásokat kerestünk. Egyrészt fontosnak tartottam, mivel kicsi társulat vagyunk, kevés színésszel, kevés emberrel a színházban, hogy mindenki megfelelő lehetőséget kapjon. Ez volt az egyik szempont. A másik szempont természetesen az, hogy valahogy arra a helyzetre szerettem volna reflektálni, amiben éppen akkor éltünk: széthúzó, extrémitások felé eltolódó világban. Ez fogalmazódik meg a látványvilágban is, hiszen az egész előadást, párhuzamosan az élő játékkal, fekete-fehér filmként öt kamera látószögén át is megjelenítjük.
Az élő videós fekete fehér megjelenítést, hogy kell elképzelnünk?
-Nagyon szép, apró, leegyszerűsített térben játszódik az egész előadás, ahol egy asztal van és pár szék, egyéb semmi... meg egy pár kellék, ami közben kerül be. Tévéstúdióra hasonlít a tér, a háttérben egy kivetítővel. Öt kamerával vesszük az előadást és vetítjük ki a történetet ; vannak bejátszások is, melyeknek összekötő szerepe van a jelentek között. Nagyon sok közelit mutatunk, ami a nézőtérről nem is látszik, fel tudunk nagyítani ezzel akár érzelmeket, akár helyzeteket, akár gondolatokat, érzéseket.
Füst Milán regényét, ami a színdarab alapjául szolgál, könnyű megjegyezni arról a tényről, hogy egy újságcikk alapján született meg. Ez egy szerelmi háromszög, és még sok minden más. Mi volt az a fő vezérfonal, ami megjelenik az előadásban?
- A pandémiás időszak kellős közepén azért igencsak elharapódzott bennünk a boldogtalanság. Úgyhogy nem véletlen persze a darabválasztás. Mindannyian megtapasztaltuk a kiszolgáltatottságot, a reménytelenséget és a bizonytalanságot, amit a színház nyelvén igyekeztünk megfogalmazni.
Ugyanakkor az előadás nem kínál megoldásokat, én nem szeretném megmutatni az embereknek, hogy mit kell csinálni a saját életükben. Sokkal inkább fontosabbnak tartom azt, hogy felvetjük, megmutatjuk a problémát és ennek a megoldását mindenképp az egyénre hagyjuk. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos része a színháznak, hogy igazából nem kell ítélkeznie, nem ítéletet kell mondani, hanem sokkal inkább olyan állapotokat kell teremtenie, aminek hatására az emberek elgondolkodnak saját magukon. Legalábbis én jelenleg itt tartok.
Füst Milán: