Katonatörténetek

Turbuly Lilla (költő, író, kritikus) édesapjának, Turbuly Lászlónak a történetét osztotta meg velünk, aki 1944 őszén, tíz éves korában egy hónapot bolyongott a Tiszántúlon, a frontvonalban. Szekerüket két tehénnel forspontba vitték el az oroszok, ő pedig ment velük, hogy a család megélhetését biztosító két tehenet haza vihesse. A hazautat már egyedül tette meg.

“Ennek az esetnek a következményeit (Czakó János bácsi fejbeverte a feleségével erőszakoskodó orosz katonát) az egész falu megszenvedte. Azt állították, hogy mindenki partizán, ezért pedig büntetés jár. A büntetés azonban nagyon szigorúra sikeredett: összeszedtek százvalahány embert Nyírmihálydiból és elhajtották őket Debrecenbe, a Pavilon Kaszárnyába. Akit megtaláltak, azt válogatás nélkül elvitték, a tanítótól a cigányprímásig, így az én nevelőapámat is, aki akkor már ötven éven felül járt. Sokuknak fogattal kellett elmenni a forspontba, hogy élelmet és lőszert vigyenek a frontra. A fogatokhoz pedig egészen öregeket szedtek össze. Én féltettem a teheneinket, ezért megmondtam anyámnak, hogy én hajtom őket. Különben is azt mondták, hogy csak a szomszéd faluig vesznek igénybe minket. Olyan volt ez, mint a málenki robot. A szekerekből egész kis menetoszlop lett, így indultunk csatába a németek ellen. Tízéves voltam ekkor.”

A képen Turbuly László gyerekkori fotója.

Legújabb bemutatónk, Pintér Béla 𝘎𝘺𝘦́𝘷𝘶𝘴𝘬𝘢 című darabja szorosan kapcsolódik a doni katasztrófához, a második magyar hadsereg egyik alakulatának személyes konfliktusait, vívódásait beszéli el zenés színházi formában.