Ünnepelt a „nemzeti válogatott Pál utcai fiúk” csapat
„Az ember a szívét is odaadja, ha igazán szereti azt, amit csinál.” Ezzel a Molnár Ferenc-idézettel kezdte köszöntőjét Szabó Tibor színházigazgató február 23-án, A Pál utcai fiúk 100. előadását követően a Nagyszínpadon.
Kiemelte: – Egy mérföldkövet ünneplünk, A Pál utcai fiúk 100. előadását, az első produkciót a Weöres Sándor Színház történetében, amely elérte ezt a kiemelkedő jubileumot. Innentől kezdve ez nemcsak egy szám, hanem a közösségi összefogás, a kitartás és az elhivatottság lenyomata is. Az igazgató megköszönte a szerzőknek, az alkotóknak – kiemelten Réthly Attila rendezőnek – és főként az előadásban játszó színészeknek, valamint a színfalak előtt és mögött dolgozóknak az összehangolt munkát. Nem utolsósorban a szombathelyi közönségnek mondott köszönetet, akik érdeklődésükkel és kitartásukkal eljuttatták az előadást a 100. alkalomig.
A szerzői csapat Molnár Ferenc regényéből egy különleges, időtálló előadást álmodott meg: Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián. A szerzői hármast Geszti Péter dalszövegíró képviselte, akit nagy ováció kísért a színpadra.
– Őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen brutálisan jó előadást láthatok itt, Szombathelyen. Sok aspektusában vetekszik a budapesti Vígszínházi előadással, sőt! Innen is üdvözlet Réthly Attila rendezőnek, és köszönöm a színháznak, hogy ennyire szereti és élteti a darabot! Köszönöm a srácoknak, akik játsszák az előadást, mert csodálatosan játszanak! 100 előadás egy vidéki színházban frenetikusan nagy szám! Tudom, hogy ez a gárda, ez a színészi csapat az ország sok pontjáról jár ide, ezért azt tudom mondani, hogy Szombathelynek van egyedül nemzeti válogatott Pál utcai fiúk-ja! – kezdte köszöntő beszédét Geszti Péter, aki aztán a 100. előadás alkalmából felolvasta Nemecsek Ernő 100. születésnapjára írt levelét. (lásd a cikk alján)
A színpadi köszöntőket Jámbor Nándor zárta, aki 100. alkalommal állt színpadra vasárnap este Boka János szerepében.
– Mint a „válogatott csapatkapitánya” elmesélem, hogy ideáig el kellett jutni valahogy: így az úton volt kemény próbafolyamat, és kemény bulikon is át kellett verekednünk magunkat. Jött a COVID, és el ne felejtsük, hogy volt egy egyetemfoglalás is, amelynek szellemét is igyekeztünk ebben az előadásban megőrizni. Minden alkalommal, amikor játsszuk A Pál utcai fiúkat, bizonyságot teszünk arról, hogy nekünk van egy közös szellemünk, ami összeköt minket és erőt ad nekünk. Ettől az előadástól mindannyian nagyon sokat kaptunk, de ami a legfontosabb közel öt év után: az a barátság és az a kötelék, ami kialakult a színpadon. Így jó játszani: kapaszkodunk egymás tekintetébe, ha elcsúszunk a darán, felsegítjük egymást, ha ráütnek az ujjunkra, megyünk tovább, és nagyon bízom benne, hogy tényleg megyünk tovább!
A végén egy személyes, könnyes vallomással zárta köszöntőjét Jámbor Nándor: – Nekem ez a színház a Grund, itt nőttem fel, itt lettem színész. Mindig nagyon jó visszajönni, és nagyon nagy szeretettel gondolok rátok! Éljen a Grund! Éljen Szombathely!
A jubileumi előadás előtt az aulában az előadás fotóiból nyílt kiállítás és „Pál utcais” fotófal várta az érkezőket (a kiállítás és a fotófal az évad végéig látható). Üveggolyópályán próbálhatták ki ügyességüket nézőink, és a JátsszMa diákstúdió tagjai énekeltették meg a közönséget a zenés játék dalaival.
Az előadás szünetében a darabban is látható zászló kicsinyített mását kapták meg a nézők, akik meglepve a színészeket, a ráadásdal alatt zászlóba borították a nézőteret! Mindenhol lobogott a Grund-zászló. A fogadáson a pohárköszöntőt Kováts Gergely Csanád koreográfus mondta, aki mozgással és energiával töltötte fel az előadást, az ünnepi tortán stílszerűen üveggolyók díszelegtek.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Geszti Péter levele Nemecsek Ernő 100. születésnapjára.
Szia Ernõ!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtõd - bizonyos Molnár Ferenc - megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az elsõ magyar sorozathõs, hiszen elõször sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathõs, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözõi se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te, Ernõ! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekrõl? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett elsõ világháborúban. Az elsõben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy - élt 26 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tûnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták õket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az elsõ olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélõk. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és õ a jó oldalra állt, de késõbb kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idõk voltak.
Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros!
Te, Ernõ! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétõl lázasan a hazáért meghalni, mint felnõni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza - nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernõ? Ha nagybetûvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetûvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nem régóta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernõ, hogy ma divat mindent kisbetûvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról - persze nem az igazi nevükön - hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetûvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetûs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetû, csupa-csupa erõs, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, EGYENLÕSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te születésnapod.
Köszönöm neked.
Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernõ! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel:
Geszti Péter