A Jeles-kód megfejtése

Ez most tényleg az a helyzet, amelyet Jeles András Zarándokének - avagy A színház elfoglalása című, bérletben látható rendezése imitál. Mindjárt este fél tíz, a színpadon a nemrég véget ért előadás kellékei, a magányos fotel, a spanyolfal, a kuckót és vallatószobát idéző fényekkel. Valami pőre határhelyzetben vagyunk, a senkiföldjén.

Vannak, akik nem is előadás után maradtak itt, hanem direkt a közönségtalálkozóra jöttek el a színházba. Mert nagyon szeretik - vagy nem szeretik -, mert értik - vagy nem értik az új Jeles-előadást. AZarándokének erősen megosztja a közönséget , foglal helyet a színpadi fotelben Jordán Tamás igazgató - körülötte a színészek, és itt van Jeles András rendező is. A tét nagy, hiszen Jordán Tamás arról gondolkodik hangosan, hogy - a válság és a bevétel-kényszer közepette - milyen színházat kell csinálni ebben a városban.

Zarándokének közönségtalálkozó

Nem azt kaptam a Zarándokénektől, amit vártam , mondja egy néző - és egy színész visszakérdez: Mit tetszett várni? Ez a szó/váltás mindenféle művészeti alkotás befogadásának mottója lehetne. Óhatatlanul elvárásokkal, előítéletekkel ülünk be a nézőtérre, veszünk a kezünkbe könyvet, megyünk kiállításra stb. A színházi előadás például a hagyomány szerint legyen lineáris, érthető , egyértelműen dekódolható. (Ha klasszikus szerzőről van szó, legyen szép - és titokban, emelkedetten unalmas.) A legnagyobb kérdés az, hogy ha egyszer csak másféle jelrendszerrel találkozunk - például az alapjában véve történetmesélőZarándokének rétegzettségével, álomszerűségével, asszociációsorokat elindító képeivel -, akkor az dühöt és elutasítást vált-e ki belőlünk, vagy valami mást. Mondjuk kíváncsiságot. A közönségtalálkozón az a tétel is beigazolódik, hogy nézőként mindig a saját bőrünket - érdeklődési körünket, olvasmányélményeinket, az életünket - visszük a vásárra. Kiss Mari szerint a Zarándokének befogadásához a szív megnyitása kell. Vagyis nem az a kérdés, hogy Jeles úr, mit akart ezzel? , hanem az, hogy hat-e ránk - az érzelmeinkre -, amit hallunk és látunk.

Nem lehet kérdés az sem, hogy a Weöres Sándor Színháznak melyik úton kell továbbmennie. Hát ezen. A közönség érdekében.

Vonatkozó cikk:

Pszichohorrorgia folklórmérgezéssel - Zarándokének a WSSZ-ban

Zarándokének - Jeles András újra Szombathelyen rendezett

Útban a Narajama-hegyre

Fejünk felett a halál kötélen kerekez - Emberkísérlet Jelestől